Sz. Szántó Judit: Az angol színház új hulláma (Színházi tanulmányok 10., Budapest, 1963)

II. DRÁMÁK ÉS PROBLÉMÁK - g/ Van-e "dühös" színház? Van-e "dühös" közönség?

One Way Pendulum

. 1959 - szereplői), vagy a Visszhangzó csengetés házaspárja, amely minden évben meghozatja a maga elefántját és Mr. Trenchnek nevezi el, majd később becseréli a szomszédék töltőtolltokban leszállított kígyójára, már olyan értelemben sem kötődnek valóságos társadalmi jelenségekhez, mint az abszurdok általános emberiként abszolutizált viziói, s még a legáttételesebben sem tükröznek reális probléma-szilánkokat ; a képtelenség már a világ képtelenségének mondanivalóját sem akarja hirdetni, pusztán az iró magánjellegű, röpke és összefüggéstelen ötleteinek képtelenségét hivatott kifejezni. Igy, noha végső soron Simpson szemlélete is a polgári társadalom atomizálódásának, perspektivátlanságának szélsőséges terméke, az iró még az abszurdok között is outsider marad csak; az Osborne által elindított mozgalomhoz pedig még közvetetten sincs köze. g/ Van-e "dühös" szinház? Van-e ''dühös" közönség? Voltaképpen minden olyan műnek, amely a mai angol dráma átfogó monográfiájának igényével lépne fel, elengedhetetlen és a drámák elemzésével egyenrangú fejezete volna az uj hullám helye az ország színházi életében, alkotásainak szinpadi élete, sorsa és hatása, a közönséggel való kapcsolata, sőt, külföldi szinház! visszhangja és kisugárzása is. E fejezet megirásához azonban, terjedelmétől úgyszólván függetlenül, a helyszínen kellene, a lehető legbehatóbban, tanulmányozni az angol szinházi életet, mind a maga egészében, mind az uj hullámmal való összefüggésében. Az uj angol dráma dramaturgiai problémáit a müvek példányai és egyéb szöveges források, tanulmányok, kritikák stb. alapján a messzeségből is fel lehet térképezni - sőt, bár sok, kisebb vagy nagyobb jelentőségű szempont szükségképpen kivül reked a külföldi szemlélő horizontján, de az