Sz. Szántó Judit: Az angol színház új hulláma (Színházi tanulmányok 10., Budapest, 1963)
II. DRÁMÁK ÉS PROBLÉMÁK - f/ Az abszurd
1 annak látja, mélyen sajnálja és szereti őket - és gyűlöli azt a világot, amely kisemmizi és tönkreteszi őket. F,gy interjúban^ 5 * maga Pinter is utal erre homályosan - éppoly homályosan, mint müvei teszik -: "A tragédiával az a helyzet (ti. az ő drámáiban - Sz. Sz. J.), hogy többé már nem mulatságos. Először mulatságos, aztán egyszerre csak többé már nem az," Az Étellift halálra itélt bérgyilkosát csak ugy szánjuk, mint a Születésnapi mulatság Stanley-ét, az Enyhe kis fájdalom Edward ját, a Törpék ( The Dwarfs . I960) Lenjét vagy a Házmester Davies-ét és Astonját - e mü záró jelenetéről Esslin is megállapítja reprezentatív monográfiájában, hogy "csaknem elviselhetetlenül tragi 66 kus" -; és ennek oka paradox módon Pintérnek a naturalizmushoz való hajlamában rejlik. Mig ugyanis igen sok abszurd irónál az ábrázolás azt a meggyőződést sugározza, hogy az emberek megérdemlik sorsukat, mert természetükben hordozzák önnön bukásukat, addig Pinter szenvedői, a naturalisták hőseihez hasonlóan, egytől egyig áldoz atok,mégpedig - egy további különbség az abszurdok zöméhez képest - többnyire felismerhető társadalmi háttérrel rendelkező kisemberek. (A Házmester Davies-e például par excellence naturalista hőstipus.) A miliő a jellegzetesen abszurd fogantatású, ellenséges és kiismerhetetlen világ; de a benne vergődő emberek ártatlan, szenvedő és jobb sorsra érdemes áldozatok. Ilyen szánandó áldozat például az Étellift Gus-a, akinek felismerhető emberi portréját az a szin is gazdagítja, hogy annyi vakon elvégzett misszió után most először tör elő belőle némi homályos, fojtott lázadás rejtélyes munkaadójukkal szemben és valami ösztönös szánalom a kijelölt, ismeretlen áldozat iránt. Feltehető, hogy a titokzatos gazda ezért is itéli halálra ép65. Idézi Martin Esslin, I. m. 212. o. 66. Martin Esslin; I. m. 217. o. /
