Sz. Szántó Judit: Az angol színház új hulláma (Színházi tanulmányok 10., Budapest, 1963)
II. DRÁMÁK ÉS PROBLÉMÁK - f/ Az abszurd
ban teszi, ha elhallgat." * A motivumok párhuzamossága világviszonylatban is kimutatható, holott az irányzat még 15 éves sincs. Az emiitett átváltozás fiúból lánnyá,vagyis az emberek kiismerhetetlenségének egy tömör szimbóluma, megtalálható Ionesco Eladó lány ában ( La .jeune fille à ma rier . 1953)» ahol a nagy dobveréssel beharangozott ártatlan ifjú lány harminc éves, robusztus és dusbajszu férfiként lép szinre; a nyelvi banalitások monoton variálása az egész abszurd mozgalomnak közös kincse; a titokzatos és át nem törhető börtönnek, amelybe az emberek be vannak zárva, számtalan, de azonos anyagú variációjával találkozhatunk, Manuel de Pedrolo valóságos börtön-viziójától ( Az emberek és^o - Homes i No. 1958) Boris Vian emeletenként szűkülő polgári házán ( A birodalom építői ) és Dino Buzzatinak az alagsorig fokozatosan zsugorodó, iszonyú kórházán át ( Kór eset - Un Caso Clinico . 1953) Pinter szobájáig és Beckett szemetesládájáig. A horizont egyedül a valóság felé tágulhatna, a kitörési lehetőség csakis ebben az irányban adott, és ezt bizonyitják Adamov még tapogatódzó kísérletei csakúgy, mint Ionesco Bérenger-ciklusa, a maguk vitatható, többértelmü voltában is, valamint néhány, később említendő motivum Pinter drámáiban. Ugyanennek a problémának másik vetülete az a csak látszólag pusztán formai probléma, hogy a legtöbb igazi és jellegzetes abszurd darab egyfelvonásos vagy éppen csak drámai jelenet. Az alapélményt szük volta hosszabb terjedelmen belül ki aknázhat atlanná tenné; egyetlen szituáció is elég hozzá, hogy a világ abszurditása bebizonyosodjék sőt, egyetlen jól megválasztott szituáció sokkal alkalmasabb rá, mint többnek az ismétlődése -; a jellemek akaratnélkülisége, szürkesége pedig elviselhetetlenül egyhangúvá válnék, ha az iró egész estén át mozgatná őket. Ionesco 58. Konrád György: A lemondás irodalma . Nagyvilág I960, március.
