Sz. Szántó Judit: Az angol színház új hulláma (Színházi tanulmányok 10., Budapest, 1963)

II. DRÁMÁK ÉS PROBLÉMÁK - f/ Az abszurd

neue és megállapít jak: "A mai színházban a jutalmakat vagy a realista hitelesség vagy a kétértelmű abszurditás alapit ;*, ján osztogatják*

1

; y vannak, akik szerint a realizmus éppoly jogosult megközelítési módja a problémáknak, mint az abszurd ("mindkettő egyformán realisztikus - de a hatalmasan komplex valóság más-má3 aspektusaival foglalkoznak" irja az abszurd legfelkészültebb és legszenvedélyesebb n /I ideológusa, Martin Esslin) ; vannak, akik a felvilágosult izlés, a polgári humanizmus, a kritikai realizmus iránti vonzalom nevében elitélik, bár nem leplezik le végleges érvénnyel az abszurdokat (ennek az iránynak egyik legrokonszenvesebb és legkövetkezetesebb képviselője a már többször idézett Kenneth Tynan, aki nagy visszhangot keltett sajtópolémiát folytatott Ionescóval és egy Írásában szokott tömörségével jelenti ki: "Az az ember, aki a világ kihívására csak tehetetlen rémületének sikolyával reagál, mint művész, csak akkor fogadható el, ha meg tud győzni róla, hogy már józanul végig vizsgált valamennyi egyéb lehetséges reagálást és alkalmatlannak találta őket. • Beckettről szólva pedig kijelenti: "Kész vagyok elhinni, hogy a világ fojtogató és szorongató hely - de nem akkor, ha tájékoztatóm egy egyiptomi múmia.

"^

6

*) ; és vannak, és ezek állásfoglalása a legmarkánsabb, legkövetkezetesebb, akik kérlelhetetlen elvi alapról veszik fel a harcot az egyik irány védelmében és ugyanakkor a másik ellen. A marxista esztétika és kritika már többször leszögezte kibékíthetetlen ellentétét az abszurdok felfogásával; Myke 43. Charles Marowitz: Waste Land

. Plays and Players 1962. Julius. 44. Martin Esslin: The Theatre of the Absurd

. Eyre and Spottiswoode, London 1962. 309. o. 45. Kenneth Tynan: Mortal Pools Without a Lord

.The Observer 1962. Junius 3. 46. Kenneth Tynan: "

Fin de partie" and "Acte sans paroles". I. m. 403. o.