Sz. Szántó Judit: Az angol színház új hulláma (Színházi tanulmányok 10., Budapest, 1963)

II. DRÁMÁK ÉS PROBLÉMÁK - e/ A biológiai dráma

e/ A biológiai dráma . Epizód!sztikus érdekességü, tiszta formájában mennyiségileg Igen kevéssé számottevő az a drámacsoport, amelyet "biológíálnak" kereszteltünk, és nem annyira önálló és újszerű megközelítési módot jelent, mint inkább határesetet a naturalizmus és az abszurdok között. A naturalizmussal rokonitja az ábrázolásnak állásfoglalás nélküli szenvtelen objektivitása, az abszurdokkal a hajlam a bemutatott világkép abszolutizálására, továbbá a társadalmi motivációnak és feltételezettségnek tudatos mellőzésére. Az ok, amely külön fejezetben való kiemelésüket indokolni látszik - és egyben a "biológiai" jelzőt is magyarázza - e drámacsoportnak az a sajátossága, hogy konfliktusaikat, a naturalizmussal szemben, nem a miliőben gyökereztetik, hanem, az abszurdok módján, a társadalmi bázisától elválasztott emberben, viszont, szemben az abszurdokkal, a szereplők között lejátszódó drámát nem átfogóan emberi (tehát szellemi, erkölcsi, lelki és biológiai), hanem általában élettani,legtöbbször nemi hajtóerőkből vezetik le; a konfliktusok fordulatalt az ősi és változtathatatlan emberi ösztönök spontán, és logikusan nem értelmezhető kitöréseivel indokolják. Hogy mégis helyet érdemelnek - bár minden eddig elemzett megközelítési módnál kevésbé - a "dühösök" mozgalmán belül, az azzal magyarázható, hogy szemléletükben, torz és zavaros módon, mégis tükröződik bizonyos lázadás a társadalmi konformizmussal, a konvenciók szürke és kisszerű világával szemben, és legalább az el nem fojtható ösztönök nevében üzennek hadat a jóléti állam uniformizáló optimizmusának, a "minden rendben van"-szemléletnek. A legmarkánsabb,

legjellemzőbb egyénisége ennek a csoportnak kétségkívül az angol uj hullámnak Shelagh Delaney és Doris Lessing mellett harmadik nőirója, Ann Jellicoe

. akit sokan már az abszurdokhoz számítanak, noha a fentebbiek értelmében az abszurd iskolának csak a határán foglal