Sz. Szántó Judit: Az angol színház új hulláma (Színházi tanulmányok 10., Budapest, 1963)

II. DRÁMÁK ÉS PROBLÉMÁK - d/ Két különválasztott témakör

embertelenek és véres kezüek, mint azok, akik ellen mozgósítani akarnak. A bukásnak és a harmadik katona halálának is közvetett és igazi oka azonban Musgrave messiástudatának embertelenségében, elvakultságában rejlik. Az őrmester megrögzötten hisz isteni küldetésében, megszállott, korlátolt fanatizmussal készül a nagy jelenetre, ellegyinti az emberi gondokat és problémákat, igy a sztrájkkal való foglalkozást is, és valami tébolyult logikával a gyarmati forrongás megtorlása során megölt öt bennszülöttért cserébe ötször öt embert akar megölni Angliábané Kudarcának végső rugója tehát az, hogy az erőszakot erőszakkal akarta megszüntetni. Arden, aki minden müvének kiadásához magyarázó előszavakat kénytelen irai, mivel az előadások visszhangjából láthatta, hogy drámáit igen sokféleképpen és többnyire szögesen ellentétes módokon értelmezik, a Musgrave őrmester táncá

hoz irott bevezetőjében (London, Methuen and Co LTD, I960) kijelenti, hogy az erkölcsi tanulság és az iró álláspontja egyaránt Attercliffe közlegény magatartásában keresendő, aki mindvégig elitéli nem Musgrave végcélját: a háború megszüntetését, hanem módszereit, és minden öléstől és erőszaktól irtózva szelid, békülékeny pacifizmust hirdet. Ha ez igy van, akkor Arden békevágya sápatag és káros defetizmusként lepleződnék le; a mü azonban ezt a mondanivalót sem sugározza egyértelműen. Attercliffe arculata homályban marad, mert neki önálló problémája, programja, elképzelése nincs; a drámában Musgrave magatartása az érdekes. Ez a magatartás azonban semmilyen vonatkozásban nem tud tipikussá emelkedni, nem mond semmit béke és háború valós problémáiról, nem jelképez olyan felismerhető tendenciát, amely akár ma, akár a múltban bármikor számottévő lett volna; elszigetelt, klinikai kóreset marad, jellegzetes téma egy naturalista hajlamú Író számára. (Az embernek óhatatlanul eszébe jut, milyen jobb célra érdemes lelkesedéssel üdvö—. zölte annak idején André Antoine az olyan soha nem hal-