Almási Miklós: Színjáték és társadalom (Színházi tanulmányok 9., Budapest, 1963)

III. A SZÍNJÁTÉK SZOCIOLÓGIAI SZERKEZETÉHEZ

Annál objektívebb, pontosabb lesz ez a rajz, mennél többsíkú, változatosabb ez a szembenállás. Különösen a modern életforma igényli ezt a "tükörkép-öntudatot**. Az elidegenedett ember öntudata lassanként sajátos börtönné alakul, mert önmaga tulajdonságait, képességeit, morális beállítottságát csupán belülről látja, csupán önmagára való vonatkozásban figyelheti - mivel a társadalmi cselekvés annyira leszűkült, s annyira külsőlegessé vált, hogy nem teljes emberi tevékenységek mérődnek össze, hanem csupán külsődleges szex-epek s "mint** családfő, "mint" hivatalnok, "mist" járókelő találkozom és állok szemben másokkal,, akik ugyancsak "mint" családfők, hivatalnokok vagy járókelők szerepelnek. Sz az elidegenedés a polgári társadalom betegségének egyik legszomorúbb tünete. De a mi szempontunkból ez annyit jelent, hogy az ember csupán egy álomképpel áll szemben, mikor önmagáról alkotott képét figyeli, mert nem áll módjában, hogy igazi arculatát lássa viszont a másokra való vonatkozásban, mások válaszaiban. Az igazi arculatot csak az emberi kapcsolatok teljessége tükrözheti. A művészet, és elsősorban a szinház feladata ezért egy megváltó küldetést ki kell szabadítani az embert a fetisizált életforma bort énéből, és önmagáról, világáról alkotott képét kell neki visszaadnia. A "másik emberrel" való szembenállás, a vele való azonosság és a tőle való elkülönülés ellentmondásában formálódik a néző tudata saját magáról is. Csak mig a hétköznapi életben ez nagyrészt szétszórtan, öntudatlanul megy végbe, addig a színházban ezt f elfokozottan óli át az ember, és arra kényszerül, hogy önmaga tudatos felmérését ós ujramérlegelósét minden egyes művel és alakkal szemben elvégezze. Persze, a színház varázsa, hogy a néző előtt nem csupán egy fmásik ember" áll, hanem olyan valaki,akinek problémái ilyen vagy olyan vonatkozásban érintkeznek sajátjával, azzal valamilyen összefüggésben, rokonságban