Almási Miklós: Színjáték és társadalom (Színházi tanulmányok 9., Budapest, 1963)

III. A SZÍNJÁTÉK SZOCIOLÓGIAI SZERKEZETÉHEZ

keresztül érvényesülnek ezek a normák. Gondoljunk arra, hogy a divat terjedése is csupán látszólag a belső kívánság dolga. Nem azért terjed, mert X-nek megtetszik a divatos holmi, hanem azért, mert egy idő után kötelezővé is válik, "lehetetlen" lesz nem viselni azt a divatos holmit. A figyelő szem kötelezi a cselekvőt az általa akaratlanul is képviselt szokás, norma betartására. Az emberek viselkedését nagymértékben befolyásolja az, miként élnek a mások szemében: a társadalmi látszat terjedésének, életének, hazug viszonyok fenntartásának is egyik igen fontos kelléke ez a szerkezet. Persze, újra hangsúlyoznunk kell, hogy itt csupán egy látszólagos magasabb- rendüségről van szó. A szemlélőnek kijutó Ítélkező szerep éppúgy az érdekek - egyéni és osztályérdekek - megvalósításának eszköze, mint a cselekvésben elfogult emberek direktebb érdekképviselete. Sz a kis szociológiai kitérő szükséges volt annak megvilágítására, hogy mit is jelent a néző-funkció a hétköznapi életben. Hi az, amit ebből a szinház intézményének szerkezetére fel tudunk használni? Nézzük meg, mi a különbség és hasonlóság a kétfajta néző-szerep között. A legfeltűnőbb különbség szinte önként adódik: a hétköznapi életben szinte percről percre cserélődik a cselekvő és néző szerepe, sőt egymást keresztezhetik is. A szinház viszont stabilizálja ezt a viszonyt

: huzamosabb időre néző-funkcióba kényszeríti az embert. Ezzel azonban "feltranszformálja" mindazokat az energiákat, melyek a hétköznapi életben a néző-funkcióban csupán alacsony feszültséggel vannak jelen. A színházi néző Ítélkező indítása sokkal erősebb, érzelmi megrázkódtatása,együttélése és szakítása, értésbeli és gondolati résztvétele sokkal mélyebb, mint a hétköznapi életben. Nézzük meg, milyen szerkezete van ennek a "feltranszformálásnak"..