Almási Miklós: Színjáték és társadalom (Színházi tanulmányok 9., Budapest, 1963)
II. A DRÁMA ÉS SZÍNJÁTÉK
előny érdekében udvarias, vagy más hét só gondolat érdekében lekötelező modorú. Vagyis: a tettek konkrét, objektiv társadalmi hatása, önálló élete a mások megértésén keresztül alakul ki. S ebben a megértésben aztán nagy szerepe van a többértelműségnek, annak a lehetőségnek, hogy több értelemmel lássák el a tetteket. Mert tevékenységünk, sőt szavaink objektiv értelme is változik, "cserélődik", aszerint, hogy milyen környezetben zajlik le, milyen szituációba lép be. Ha egy társaságban viccet mesélnek, jót nevetnek rajta. De ha egy másik, kínosan feszengő társaságba cseppenve nem veszem magam észre és itt is el akarom sütni azt a viccemet - nyilván szomorúbb "akusztikája" lesz. De akkor is más lesz az objektiv hatás, ha előttem már sok szellemes tréfát hallottak -és az enyém esetleg már untatja Őket. Vagyis: tetteink objektiv értéke, társadalmi valőrje, elfogadható tartalma attól is függ, milyen az a környezet, szituáció, melyben lezajlik. Ml előzi meg és mi következik utána. A cselekvés objektiv tartalmát - a mások szemében - alaposan megváltoztatja az a közeg, melybe bekapcsolódik. Cselekedeteink egyéni formáltsága nem utolsósorban a szándékok belső átütő ereje és a fogadtatás objektiv visszhangja közötti ellentmondásos kapcsolatban alakul ki. Tehát a hétköznapi életben cselekvő emberek tetteinek objektiv "egyértelműsége" maga is egy ellentmondásos folyamat eredménye: a társadalmi érintkezésben alakul ki az a "tartalom", mely aztán mint objektiv alakulat élhet tovább. Előző példánknál maradva: hiába mondtam el a legjobb szándékkal is vicceimet, ha a szituáció, melyben ez megtörtént, másképp fogadja be. Ami innen továbbgyűrűzik, amin nekem magamnak is változtatnom kell, az az "illetlen" jelző. Tehát: a hétköznapi életben is ott él cselekvéseink többértelműségének lehetősége,mely a cselekvések társadal mi cseréjében változik az egyértelműség valóságává: az adás és elfogadás egységében.