Almási Miklós: Színjáték és társadalom (Színházi tanulmányok 9., Budapest, 1963)

BEVEZETÉS

Ez a tanulmány tulajdonképpen egy felfedezés örömének, és egy régi vágyálomnak teljesülése. A felfedezés a színház varázslatával való közelebbi, elméleti megismerkedés, a vágyélom pedig a játék emberi csodájának elméleti megközelítése volt. így hát ez az irás e két csomópont körül kristályosodott. Az egyik problémakör a megjelenítés sokrétűségével foglalkozik; miként lesz az előadott dráma egyértelmű abból a lehetőségbeli többértelműségből, melylyel az irott dráma rendelkezik. Hogyan találkozik a színpad a közönséggel, hogyan formálják egymást és önmagukat éhben a találkozásban. A másik: a szinjáték játékos szerkezetének elemzése - a játék eredete és komolysága, az ember játékos nevelésének lehetősége. E két csomópont persze számos, más hozzácsapódott kérdést is felvetett: főként az első fejezetek viselik ezt a hipotetikus, kissé elnagyolt bevezető jelleget: felfutást az igazi kérdésekre. Nem is szándékom, hogy az ott elmondottak kifejtetlenségét védelmezzem, voltaképp bevezető funkciót teljesítenek, s igy könnyedebbek is lehetnek. Magyarázatra szorul még a "szociológiai csomagolás": mit értünk ezen? Azt, hogy a szinjétékot, a színházi jelenségeket társadalmi szerkezetükben kivánjuk vizsgálni elsősorban, és csak innen kiindulva nézzük meg esztétikai rétegzésüket. A néző és cselekvő ember kettősségé, az ember kettőssége, az emberi öntudat kialakulása és napról napra való formálása, a nézőközönség élményének szerkezete - szociológiai problémák is, ha nem elsősorban azok. Persze a szociológián nem a polgári féltudomány pedantériáját értjük, hanem azt amit Lenin mondott a történelmi