Almási Miklós: Színjáték és társadalom (Színházi tanulmányok 9., Budapest, 1963)

I. A DRÁMÁRÓL

I. A DRÁMÁRÓL A szituáció, a hős és a néző vitája Reménytelen vállalkozás lenne most igy hamarjában egy uj drámaelmélettel előállni, a sok dramaturgiai rendszer mellé egy ujat illesztgetni. Nem is ez a szándékunk! csupán néhány támpontot keresünk; azokat az esztétikai pilléreket, melyekre a színjáték szociológiai és esztétikai ivei fölépülnek. Tehát: az irodalmi dramaturgiából csupán annyit szeretnénk érinteni, amennyi a színház jelenségének kérdőjeleihez adhat kiindulópontot. Kezdjük egy közismert, mondhatnám közhelyszerű tétellel. A dráma a cselekvő ember műfaja. "A tragédia nem csupán embert utánzó ábrázolásmód, hanem cselekvésnek és az életnek ábrázolása. A cselekvés a hősök boldogságát vagy nyomorúságát zárja magába, és az ábrázolás célja ez a cselekmény maga..." Igy Arisztotelész

. De miért cselekszenek a drámában a hősök, s hogyan lesz a cselekmény egy világ, egy társadalom ábrázolása? Azért kell cselekedniük, mert a dráma az életnek azt a mozzanatát ragadja meg téma jaként, melyben élnek. S ennek az ellentmondásnak, ennek a feszültségnek kiélezése, megoldása, vagy kifejezése a drámai cselekmény. S ebben már az is benne van - ami a dráma társadalomábrázoló küldetését illeti -: a környezet, a kialakult életvitel és a hős szembekerülése, a közöttük kialakuló feszültség társadalmi dinamikával telitett. Létrejöhet ez a feszültség ugy, hogy a hősök már nem tudják elviselni ezt a nyomást, és ezért cselekszenek (Osztrovszkij Vihar

.