Almási Miklós: Színjáték és társadalom (Színházi tanulmányok 9., Budapest, 1963)

IV. A JÁTÉK VALÓSÁGÁRÓL

is mondhatnánk, hogy a színjáték "valótlan valóság" ("unwirkliche Wirklichkeit"). S valóban, a művészi látszat talán egyetlen művészi területen sem tudja megteremteni olyan "kézzelfogható", átélhető erővel a maga szféráját, mint a színpadon. Csakhogy ebben a látszatvilágban nem a valósággal elentétes hamis látszat veszi körül az embert - jó müvek esetében -, hanem a valóságot mélyebben, általánosabban megragadó uj valóság. A szinjáték lát sz at 3Zférá j a a valóság, az élet süritettebb, lényegszerübb kifejezése. Kicsit filozofikusabban kifejezve: a lényeg érzékelhetővé tétele ez a látszás és játék. Lenin irja a látszatnak erről a formájáról, a Filozófiai fűzetekben

: "A látszó annyi, mint a lényeg egyik meghatározásában, egyik oldalát tekintve, egyik mozzanatában. A lényeg éppen annak látszik. A látszat magának a lényegnek tüneménye, önmagában." (Lenin: Filozófiai füzetek

. Szikra 1954-. 109. o.) Lenin itt a valóságban található látszatokról beszél, s azokban is kimutatja, hogy a lényegnek valamilyen megjelenési alakzatai. A művészet viszont még koncentráltabban, fokozottabban arra törekszik, hogy a látható, átélhető jelenségekben mindenütt ezt a lényeget - társadalmi problémákat, korszakalkotó konfliktusokat érzékit

sen meg, elevenítsen meg az ember előtt. "A művészet a jelenség és lényeg uj egységét teremti meg, amelyben a lényeg egyrészt - mint a valóságban - rejtetten bennefoglaltatik a jelenségben, másrészt egyúttal olyan módon hatja át valamennyi jelenségformát, hogy minden megnyilvánulásában - s ez magában a valóságban nem igy történik - közvetlenül megjelennek, mint lényegük egyértelmű megnyilatkoztatói." - irja Lukács György, a művészi látszás szerkezetéről. (Lukács: A különösség

, Akad. kiad. 1957. I83. o.)A szinház a művészi látszásnak annyiban speciális esete, hogy olyan latszatvilágot teremt, melybe a néző mintegy beléphet, benne objektiv