Almási Miklós: Színjáték és társadalom (Színházi tanulmányok 9., Budapest, 1963)

DIALÓGUS A MEGTÉVESZTÉSRŐL

Phaidrosz : De hát... ugyan azt a darabot játszották, nem? Chriszipposz: Ugyanazt, s mégis többféleképpen. Phaidrosz: Mondd, Szókratész, miként lehet ez: ugyanaz és mégis más? Akkor tehát engem mégiscsak becsaptak: hiszen lehetetlen, hogy amit én láttam, ugyanaz legyen, mint amit Iszokrátész látott, s még kevésbé lehetséges, hogy megegyezzék azzal, amit Kriton élvezett. Szókratész: Valóban Phaidrosz,te mást láttál - nem ugyanazt, amit Ők. Phaidrosz: Egyszóval mégis megtévesztettek ezek a csepűrágók? Látod, mégis nekem van igazam. A színház - hazugság. Szókratész: Ne heveskedj Phaidrosz. Hisz mind a három játéknak igaza volt: azt adták, ami a darab léPhaidrosz: Nem kételkedem bölcsességedben, de ne akard elhitetni velem, hogy egy darabnak három, egymástól elütő, sőt ellentétes lényege lehessen. Szókratész: Azt - hogy három lenne csupán - magam sem hiszem. De hogy több van, mint egy

, abban bizonyos vagyok. Mert nézd csak: amott egy hölgy búcsúzik egy ifjútól, s könny csillog a szemében. Emitt meg három nézi őket. Az egyik máris ugy adja tovább, hogy a könnyező hölgy szeretőjétől válik el éppen, a másik - ki most vesztette el fiát -, hogy fiától búcsúzik, talán örökre, a harmadik, aki maga is ifjú szeretőt tart, csupán közönyösen a kézfogást meséli majd. Mindhárman ugyanazt mondják, talán ugyanazokkal a szavakkal is, de hangsúlyaikban, kacsintásaikban ott van a három különféle értelem.