Almási Miklós: Színjáték és társadalom (Színházi tanulmányok 9., Budapest, 1963)

IV. A JÁTÉK VALÓSÁGÁRÓL

Említsük még meg a játéktér sajátságát és eredetét Is. Huizlnga a "Spielraum" elkülönülésében, sajátos kiválásában látja a játék egyik lényeges mozzanatát, és a valóságos tevékenységtől való különbségének okát. (I. m. 15. o.) Csakhogy a játéktér kiválásának modellje is a munkában keresendő, s Hulzlnga, valamint elődei tévednek, ha itt valami döntő nóvumot keresnek. Mér Vioo

. a XVIII* sz. zseniális olasz dialektikus gondolkozója meglátta, hogy az ember a munka folyamán egy minőségileg uj, "másik" teret teremt maga körül: a természeti környezettel szemben a munkában egy uj. emberformálta környezet - tér - alakul ki. Vico arról ir, hogy amikor az Ősember meggyújtotta az első tüzet az Őserdőben, akkor ennek fényében egy uj tér is keletkezett számára. De gondolatát tovább folytatva, a civilizáció alkotta térformák (építészetben a belső tér, városkép, müveit föld) és a "vad természet" ellentéte, különbsége alapvető élménye volt a mindenkori embernek. Hol félelemmel töltötte el az emberi téren kivüli természet, hol pedig nosztalgiával, vágyakozással. De mindenképpen azt látjuk, hogy a munka területe éppúgy kiválik a természetből - a vele folytatott anyagcsere révén éppúgy elkülönül attól, mint a játéktér. A játéktér sajátossága, különbsége csupán abban van, hogy ott egy fantasztikus tér keletkezik, egy olyan terület, melyben az ember csupán fantáziája segítségével alakítja át a tárgyi elemeket. A munkaterületen vissent valóságosan átformálja az ott található dolgokat. Igy a munka révén kiszakított, "emberi arcúvá" tett tér vált a játéktér "mintájává". Itt az ember éppúgy alakítja világát, mint a munkában - csupán mindezt fantasztikus-való szerű módon. Nem a képzeletet a valóságba transzponálva (a cél megvalósítása), hanem a valóságot a képzeletbe emelve. 2. A játék másik fontos elemének, a "szerepjátszás" kialakulásénak forrása ia az ember társadalmi cselekvésé-