Almási Miklós: Színjáték és társadalom (Színházi tanulmányok 9., Budapest, 1963)

IV. A JÁTÉK VALÓSÁGÁRÓL

innen fel is emeli ós a valóság mélyebb megértésének szférájába röpíti fel. De ez csak azért sikerülhet, mert a nézőben megmarad a cél elérésének ama vágya, mely a játékot jellemzi. S mikor a világ másik arcára ismer rá a darab végén, akkor egy magasabb szinten el is érte "célját" • Játékosan bár, de a valóság nagy összefüggéseinek megértéséhez jutott el. Nézzük már most meg közelebbről, hogyan alakítja ki a munka a játék pszihológlai elemeit, a valóság megkettőzésének képességét, melyek tehát a játék elemeinek forrásai. 1. Az emberi munka legelemibb tulajdonsága az eszközkészités. Sz annyit jelent, hogy a dolgok az ember gyakorlati céljainak szolgálatában elvesztik eredeti adottságukat, és valamilyen uj funkció hordozóivá, végrehajtóivá válnak. A kidőlt fa természeti mivoltában korhadó természeti tárgy. De az ember átfekteti egy szélesebb patakon és máris mint hid jön segítségemre, ügy bizonyos funkciója

, tulajdonságainak egy bizonyos csoportja lépett előtérbe és ezzel azonosult maga a tárgy. Most már nem mint kidőlt fa szerepel, hanem mint hid, s benne azt a másik jelentést és eszközszsrüsóget javítgatjuk, használjuk vagy vetjük el. De ugyanez a fa egy aagy tüa melegítő energiáját is szolgáltathatja, vagy osónakot készíthetünk belőle, vagy házat építhetünk belőle. Vagyisi az emberi praxis a természeti tárgyakat eredeti mivoltok átalakításával, felhasználásával egy uj tárggyá alakítja, s életünkben már "

mint olyan

" fognak funkcionálni. A munka alakítja ki az emberben azt a képességet, hogy a környező tárgyakra ugy tekintsen, mint esetleges céljainak alárendelt segítőire, a környezet elemeiben meglássa azt a másik, uj tárgyat is, melyet az képviselhet, ha a gyakorlati munka átalakítja Őket. S a gyakorlati tudat egyszerűen azonosítja a tárgyat azzal a funkcióval, melyet