Székely György: Színjátéktípusok leírása és elemzése (Színházi tanulmányok 8., Budapest, 1963)

A. TÍZ SZINJÁTÉKTIPUS - VIII. A japán nő

századi virágzó dengaku no n

őről /jelentőse szerint "mezei zenés játék"/ és a sarugak

uról /"majom-muzsika"/; valószínű tehát, hogy néüi jellegű, vidám téncoe játékok előzték meg, mint azt egyébként több eredet legenda is bizonyltja. A XIV. században a nemesség kieajátitja a earugaku no nő

t, a játék komoly mesét kap és előadáemódja ie megváltozik; a játék közben és nem előtte énekelnek a színészek. E kettőn kivül még több szinjátezóelem és előforma olvadt be ebbe a színjátéktípusba: a köwaka, legyező caattogtatásával kísért recitálás; a küse-ma

i, énekelt tánc, olyan európai canti - danza szerű lehetett; a ko-ut

a. a táncolt népi ballada és a bugák

u. a kinai ceászári udvarból származó táncjáték. Érdekes még megemlíteni, hogy a vezető színész már emiitett neve, a shlt

e "táncos"-t, mág régebben "cselekvő"-t jelentett. Ezt a szinjátéktipust ma is játsszák a japán nagyvárosokban, sőt amerikai ós európai vendógezerepléere is vitték /Hew York, Párizs/. - 100 -