Székely György: Színjátéktípusok leírása és elemzése (Színházi tanulmányok 8., Budapest, 1963)

A. TÍZ SZINJÁTÉKTIPUS - V. A commedia dell'arte

1550 körül: PANTALONE. "Vörös kabátka, teethez simuló vörös nadrág, csatos sárga cipő, vörös sapka, hosszú, széles fekete köpönyeg. Ál­arca földszínű, orra hosszú és horgas, ba­jusza ősz, szakálla szintúgy." öv, rajta erszény, kendő, tőr. Néha kisméretű phal­likue előtét. A XIX. ezázadig csak igen csekély változáeok. A fő jellemvonások is megmaradnak: fös­vénység, hatalomvágy, ezereleméhség, zsör­tölődés. 1571: CAPITANO. Eredeti öltözetük nem sokbán tért el a korabeli spanyol katonaöltözet­től. A fő szinek a sárga-piros és arany; széles gallér. Hosszú orrú, guvadt szemű álarc; később nagy ezemüveg is látható.Mé­reten felüli kard, vagy puska; óriáskari­máj u kalap, nevetséges tollakkal. - Nagy­hangú, gyáva és hazug. Fenyegetőzik és megfutamodik. 1572: ARLECCHINO. A legkorábbi ábrázoláson is látható a ruháján szabálytalanul elhelyez­kedő tarka foltok egész sora. Fekete fél­álarca van, fején fehér karimanólküli sap­ka /mely valószínűleg kopasz fejet jelez/. A sapkán toll. Későbbi ábrázolás szakállt és bajuszt is mutat. - A fejlődés során a foltok formalizálódnak: háromszög és rom­busz alakot vesznek fel, majd szalagok osztják az egész ruhát piros-kék-zöld ele­mekre. Cipője sarkatlan. Az álarc erősen ráncos és a szem nincs ábrázolva, csak a látás számára hagy egy kis nyiláahelyet. ­Az "ostoba" második zanni szinjátéktipus legelterjedtebb és legsikeresebb figurájá­vá lesz az idők során. Ostobasága mögött csakhamar feltűnnek az értelem vonásai és a butaság maga is csak álarccá változik át. - Állandó kelléke a "batte", ügyes ve­rekedéseinek fő eszköze. 1576: PEDROLINO. A nápolyi szcenariók ostoba szolgája. Ruhája a legelőször ismertetett zanni-tipueu bő fehér öltöny. - 1650 körül Párizsban francia figuráv? vedlik át s ek­kor már a ma is ismert öltözékben jelent­kezik: a bőráncu fehér blúzban és nadrág­ban, széles, raffolt gallérral; arca fe­hérre van mázolva, sapkája pedig kopaszsá­got mimel. A francia rokokó idején erősen szentimént allzálták. - 100 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom