Székely György: Színjátéktípusok leírása és elemzése (Színházi tanulmányok 8., Budapest, 1963)

A. TÍZ SZINJÁTÉKTIPUS - V. A commedia dell'arte

ilyen botozá

a bizonyoa szempontból a deus ex machina funkcióját töltötte be. 9. Játékeszközök. a/ Masz

k. Mivel a commedia dell'arte esetében a "maszk" szó bizonyos általánosabb jelentéssel bir: igy nevezték ugyanis az egyes kialakult tipueokat /Pulcinella, Dottore stb./; ezért itt csak az álar

c használatáról szólunk, amely négy tipuera volt jellemző, ha nem is minden esetben kötelező. A két ezolga és a két öreg figurája eredetileg álarcos volt. Az álarcok ceak a fél arcot takarták be; feketére vagy sötétbarnára festették őket. Némelyikhez szakáll is tartozott /Pantalone/. A Zanni-figura fekete álarcán a homlokon ezarvra emlékeztető dudor is látszott; némelyek ebben az állatmaszkokból való eredet bizonyítékát látják. A nők szinte kivétel nélkül álarc nélkül jelentek meg a színpadon. Később találkozunk a fehérre festett arccal /Pierot/. b/ Jelme

z. A "komoly figurák", tehát a szerelmesek a kor hétköznapi ruháiban jelentek meg. A "tipi fissi", tehát a "rögzített" szerepkörű színésztipusok azonban a jellemmel együtt ruháikat is rögzitették, az öltözködést la konvencionálták, sokszor évszázadokon át tartó hatással.Varlamivel részletesebben az egyes alaptípusok ismertetésénél szólunk róluk. c/ Kellé

k. A canovacciok rendszerint előírták a játékhoz szükséges kellékeket. Ezek között /a jellegzetes személyi kellékek kivételével/ olyanok szerepeltek, mint: botok, kosár, ingek átöltözésre, lámpások, létrák, szőnyegek, török ruha, levél, fáklya, tálca,edények /éjjeli edény la/, fegyverek. De olyan bonyolultabb igények is adódtak, mint egy sátor, hajó, "lemenő hold" vagy éppen "földrengés" színpadi megjelenítése /az utóbbi minden bizonnyal zaj-kellék lehetett/. 10. mesefüzér,cselekmény. Az eddig nyilvánosaágra került 30 szcenári

um-gyűjteményben mintegy 800 játék- 57 -