Székely György: Színjátéktípusok leírása és elemzése (Színházi tanulmányok 8., Budapest, 1963)

A. TÍZ SZINJÁTÉKTIPUS - IV. A chronicle history

tott müvek /1506 éa 1526 között/, de elmeik hasonló szinjátéktipusra utaltak: Le Jugement Du Roi d*

Arago

n. Le Rol De Qastlll

e. Le Rol de Gascogn

e. Le Triomphe Dea Hormand

a. A brit szigeten viszont a skót Sir David Lindsay Satyre of the Thrie Eataiti

s cimü müvét 1540-ben, tehát John Bale müvével egyidőben játszották el a király, a püspökök és a nép előtt. Ez persze még az allegórián át tükrözött történelem. A már ismertetett történeImi-társadalmi okokból Angliában ez a szinjátéktipus nem talált folytatásra. Rendkívül nagy azonban a jelentősége abból a szempontból, hogy az európai kontinensen - elsősorban a német nyelvterületen, de hazánkban is -, a nemzeti történelmi drámairásnak formájában, jellemalkotó és ábrázoló módszerében egyaránt példaképévé lett, még versformáját, a blank veree-t is átvették. Azt a két müvet pedig, amely a legtömörebben képviseli a játéktípus jellegzetességeit és erényeit, Shakespeare III. Richárd

ját és V. Henrik

jét. Sir Laurence Olivier as 1950-es években filmre is Vitte. 50 -