Székely György: Színjátéktípusok leírása és elemzése (Színházi tanulmányok 8., Budapest, 1963)

A. TÍZ SZINJÁTÉKTIPUS - III. A Fastnacht spiel

•olt

ja« egyik korai társulat Georg Lucz principális vezetése alatt Bécsben már 1575-ben Sachstól átvett játékot mutatott be. 8. A Játék módja. Az előadás lefolyása és a megjelenítés módja a fejlődés során állandó változásokon ment keresztül.Alig van adat - pontosabban szólva inkább csak néprajzi jellegű adat van -, a felvonuláeoe forma idejéből /a legjellegzetesebb vonások a "schiache Perchten", a "Heischegang", "Schembartlauf", "Pastnachtlauf" szokásaiból hagyományozódtak/. Az egyes házak látogatásakor az Einschreier jelentette be a játékot, a csoport érkezését, a szereplőket, néha a darab tartalmát ls. A játék maga kezdetben rögtönzött Jellegű volt. Amikor az irodalmi forma kialakult, a prológ és epilóg megmaradt. Az epilóg eredetileg közös táncra való felhiváet jelentett. Néha a játék elején, illetve végén a szereplők kosztüJBben jelentek meg a nézők előtt. Régebben a másik házhoz való indulás előtt étel- italkinálás fejezte be a játékot. A kötött szövegkönyvü Pastnacht spiel játéka még tovább őrizte a rögtönzés szokását. 1550-ig három, attól kezdve 4-5, később ennél le több játékos alakította a szerepeket; néha egy szereplő több szerepet is. Csak férfiak vettek ró ezt a játékban, a női szerepeket fiuk, legények játszották. A Játékmodor nem stilizált /mint a vallásos játékoknál/, hanem karikirozó-groteszk; bizonyos jeleneteknél, drasztikus, trágár. A XVI. század közepétől kezdve a tipizáláat Jellemábrázolási igény váltja fel /lásd: Tobias Stimmer tollrajzai 1580-ból/. Az előadásba beillesztett, vagy azt záró táncok részben groteszk Jellemtáncok, részben más területekről átvett, népi eredetű táncok voltak /Schwerttanz, Rüstungstanz, Moriskentänze/. - 35 -