Székely György: Színjátéktípusok leírása és elemzése (Színházi tanulmányok 8., Budapest, 1963)

A. TÍZ SZINJÁTÉKTIPUS - I. A görög tragédia

detileg húros hangezereket használtak; ezeket később azért váltotta fel a fuvola, mert Jobban illeezkedett az emberi hanghoz, A beszédtechnika, majd az énektechnika a színészek fontos kifejezőeszköze lett; a phénaezkoez /hangképző tanár/ vezetésével tanultak és gyakoroltak, A tragédia virágkorának vége felé, a szólóprodukció felé tolódott el a színészek munkája, 13, A Játék közönsége több rétegből tevődött össze. Kezdettől fogva Jogositottan Jelentek meg a polgárok; rajtuk kivtil a metoikoezok /polgárjog nélküli letelepültek/; nők /közülük elsősorban a papnők/, akik a régebbi időkben külön ültek, később a férfiakkal vegyesen; a fiuk /ephéboszok, külön csoportban/; bizonyos források szerint a rabszolgák /elsősorban az uraikat kisérők/; végül az idegenek /a városban tartózkodó követek, de magánszemélyek ie/. Díszhelyeket jelöltek ki az orchésztra melletti első sorban, de a felmerült igény szerint a további sorokban is, érdemeket szerzett polgároknak, hadvezéreknek, papoknak /IUzülük főhelyen Dionüszosz Eleüthereüsz papja/, háborús árváknak, követeknek, archónoknak, az athéni tanács tagjainak. A diezhelyek bizonyos esetekben örökölhetők voltak. A nép többi tagjai minden valóezinliség szerint phülék szerinti csoportokban helyezkedtek el. A Peizisztratidák idejében a polgárok még ingyen jártak az előadásokra; a rákövetkező időben két oboloszban állapították meg a beléptidijat, -ynelyért a belépésre jogosító ércérmét, kéeőbb csont-,elefántcsont-érmét adtak. Periklész Javalatára i.e. 455-től a polgárok számára a megjelenésüket bizt09itó theorikont /színházlátogatásra szolgáló összeget/ adtak;ezt a kedvezményt egy oligarchikus államcsíny vezetői i. e. 411-ben megszüntették, de már egy év múlva újra vissza lehetett állítani, A makedón hódítástól kezdve a theorikon sorsa bizonytalan.