Székely György: Színjátéktípusok leírása és elemzése (Színházi tanulmányok 8., Budapest, 1963)

A. TÍZ SZINJÁTÉKTIPUS - I. A görög tragédia

A hagyomány szerint Aiszkhülosz vezette be a szinészjelmezt /bár Suidaa már Choiriloszt is ilyen minőségben említi/,ti. a földig érő, hosszuujju ruhát, a magasított lábbelit /kothornosz/ és a már emiitett magasított álarcot. Ezek azonban mind levezethetők régebbi dionüszoszi ritusok öltözék darabjaiból. Az egéez testet takaré hosszú ruha egyébként az 1-2-3 színész miatti kötött dramaturgia egyik nélkülözhetetlen kelléke volt. A hosszú ruha /chitón/ szine tarka, többszínű volt, magasan a mell alatt övvel szorítva, bő redőkben. A felső ruhát hosszabb szabással /himation/ vagy lekerekítve /chlamüsz/ a váll köré vetve hordták; a királynők biborszegéllyel ellátott, fehér ruhát viseltek. Egyszerűbb személyek ruhája rövidebb volt és alacsonyabb talpú vagy közönséges lábbelit hordtak. A hellenisztikus korban egyre diszesebbek lettek az öltözékek. c/ Kellé

k. A darabok által előirt kellékek /kard, urna, bot, királyi pálca stb./ rendszeresen használatban voltak. Zajkeltő és dörgőgépeket, villámot jelző díszletelemet is ismertek. 10. Mese

x ^mesefüzér^,_c eel ekmén^;. Feltűnő, hogy bár általános elfogadott a dionüszoszi kultuszból való eredet, sem cim szerint, sem ténylegesen nem maradt ránk Euripidész Bacchánsnő

kjén kivül egyetlen Dionüszosz-témájú tragédia sem; az ilyen feltételezések sem támaszkodhatnak egyetlen megbízható adatra sem, - Hérodotosz még a lirai tragédiáról szólva számol be róla, hogy Sziküonban Adrésztosz argoszi hőst is dithürambosszal ünnepelték, de ezt Kleiszthenész politikai indokokból megtiltotta ée Dionüszosz megéneklósére utasitotta a résztvevőket. Az aiszkhüloezi tragédia és az utána következők hosszú sora lényegesen kibővitette a tematikát,amely három fő csoportra osztható: a/ a mítosz különböző anyagai /homéroszi témák: a trójai és thébai mondakör; Heziodosz anyagai; az argonauták, Argosz és Mükéné mondái; a Heraklész-mondakör/. - 18 -