Székely György: Színjátéktípusok leírása és elemzése (Színházi tanulmányok 8., Budapest, 1963)

A. TÍZ SZINJÁTÉKTIPUS - I. A görög tragédia

am i.e. III. ez—tói kezdve testületekbe /szünodosz; koinon/' egyesültek ós dionüszoszi művészeknek, technitéezeknek nevezték magukat. Lényegében vallásos jellegű egyesülés volt, mert élén egy Dionüszosz-pap állott. Ezért Jártak a már emiitett előjogoki mentesítés a katonai szolgálat alól, adómentesség, költözködés! szabadság. Ilyen egyesülés működött Athénen kívül Thebai, Argoez, Teosz, Küprosz és Ptolemaisz városában. A tizenkét, illetve Szophoklész óta tizenöt tagu kar tagja csak athéni polgár lehetett. Vezetője a korüphaioez volt, aki egyszersmind az egyik félkarvezető, parasztatész, feladatát is macára vállalta. Ugyanaz a kar működhetett közre tragódiában és komédiában /a színészekkel ellentétben/. A kart a chorégosz - egy-egy vagyonoe athéni polgár állította össze és díjazta, valamint a próbák számára helyiséget bocsátott nekik rendelkezésre, élelmezte őket, az ünnepség után megvendégelte őket és - ha nem maga a költő volt a betanító - fizette a kijelölt mestert,a chorodidaszkaloszt. A kar is részesült a színészeknek járó kiváltságokban /pl. hadmentesség/. A rajongott színészek a többször megismételt és jól játszható szerepek érdekében változtatni kezdtek az eredeti szövegeken, ezért Lükurgosz az i. e. IV. sz-ban az állami arohivumokba helyezte a hiteles szövegeket és bírságot helyezett kilátásba a szövegváltoztatásokért. Állitólag Makedón Sándor maga fizette ki ezt a bírságot kedvenc színésze, Lükön, helyett. á fié^ja. A darabok bemutatósorozata előtti napon az athéni Odeionban bemutatkoztak a színjáték szervezői, alkotói és résztvevők /proagón/. Csak olyan mü kerülhetett szinre, amelyet az archon eponilmosz a beküldött darabok közül kiválasztva Jóváhagyott és kórust adott hozzá. A Játékok máenap kora reggel kezdődtek és rendszerint három tragédia került színre; 1. e. 534-től kezdve a három tragédiát egy szatirjáték előadáea,a peloponnészoszi háború ide- 15