Székely György: Színjátéktípusok leírása és elemzése (Színházi tanulmányok 8., Budapest, 1963)

A. TÍZ SZINJÁTÉKTIPUS - I. A görög tragédia

vidéken, akkor mind h kettőt, - Vitás az oxuturél be- és kicsusztatható kulisszák használata is. Eretria görög színházában föld alá épített folyosót tártak fel, amely a hellenisztikus idők proszkénionjától indul ée az orchésztrába nyúlik előre; neve - Pollux szerint - charónia klimakéez, azaz Charon lépcsői. Valószínűleg szellemjelenések bemutatásánál használták, d/ Főleg a hellenisztikus időkben, a volt görög birodalom területén, majd annak határain tul is sorra épültek athéni tipusu színházak. Ez a típus alkotta az alapját a későbbi római színházépület típusnak is. & jlÁtékos, A szerepeket - a nőieket is -, férfiak játszották; a gyermekszerepeket fiuk. A hagyomány szerint /bár végleges bizonyíték nincs/ Theszpisz nevéhez fűződik az az ujitás, hogy a dithyrambosz-karral egy hüpokritéazt állított szembe; Thomson szerint ez a hüpokritéez megfelelt a kar exarchonjának, aki nem "válaezolt", "felelt", hanem a ritus jelentését "magyarázta". A hagyomány és Arisztotelész Aiszkhülosznak tulajdonítja a második és Szophoklésznek a harmadik ezinész felléptetését, Névszerint ismerősek a nagy klasszikusok állandóan felléptetett színészei: Aiszkhüloszé Kleandroez és Münniszkoez, Szophoklészé Klidemidész és Tlepolemosz, Euripidészé pedig Kephiszophon. Euripidészt kivéve maga a költő ie játszotta a fő szerepet» később azonban teljesen hivatásoe színészek vették át a játékot. A főszereplő, protagónisstéez, maga választotta ki Játékpartnereit, a deuteragónisztészt és a tritagónisztészt. I. e. 449 tői, amikor már külön színészi agón, verseny is volt /a Le^aaiákon 1. e. 433-tól/, nem a költő, hanem az állem jelölte ki az egyea müvek szereposztását. Az i.e. IV. sz-tól kezdve igen nagy megbecsülésben volt részük, politikai előjogokkal rendelkeztek és diplomáciai küldetésekkel bízták meg őket. - 14 -