Székely György: Színjátéktípusok leírása és elemzése (Színházi tanulmányok 8., Budapest, 1963)

A. TÍZ SZINJÁTÉKTIPUS - I. A görög tragédia

b/ az Akropolis déli lejtőjén, Dionüszosz Eleuthereusz szentélye mellett alakítottak ki egy chorost, ill. orchéstrát, mely ebben az első formájában mintegy 27 m átmérőjű volt; közepén a thymele vagy bema az oltárral; valamivel távolabb, esetleg a szent bokrok által takarva állt egy kis kunyhő vagy sátor /szkéné/. A nézők részben az emelkedő oldalon egymás mögött állottak, majd később faemelvényeken foglaltak helyet. A Suldas által rögzített hagyomány szerint ez az emelvény a nagy zsúfoltság miatt i. e. 500 körül összeomlott s ekkor kezdték meg kiépíteni a kő nézőteret, amely azonban csak i. e. 344-332 között készült el, tehát jóval a görög tragédia virágkora utá

n. A "szinpad" a korai, tehát még az aiszkhüloszi, időkben is lényegében nem volt több az alacsony határfallal körülvett orchésztránál /egy elmélet szerint nem kör-, hanem trapézalaku/; ehhez ekkor még csak egy /mások szerint két/ kis szkéné-épület tartozott, amelyet már ekkor is bizonyos elemi díszletekkel álcáztak. Az orchésztra padlóját ledöngölték, illetve - valószínűleg akusztikai okokból - kikövezték, c/ i. e. 4 65 körül kb. 20 A átmérőjűre azükitik az orchésztrát, mert a szentély ée az orchésztra közé egy szkénothékét építettek, egy hosszúkás raktárépületet a diszletelemek számára; északi fala ettől kezdve a játékok hátteréül ezolgált, rajta egy nagy ajtóval. A azkénothékében tartották az emelvényeket, padokat, kellékeket, később a festett háttereket. A középajtó előtti massziv alapzatra oltárt, palotaelőteret, lépcsőházat stb. lehetett épiteni. A kétoldali /be- ée kijárat/ járás az orchéeztrára a közép felé emelke- 12