Székely György: Színjátéktípusok leírása és elemzése (Színházi tanulmányok 8., Budapest, 1963)
B. SZINJÁTÉKTÍPUSOK ÉLETE ÉS ELMÉLETE - 3. A típusváltozás okairól
ée más arányokban találkozzanak,vagy talán ilyen arányokban sohase találkozzanak többé. Azért neveztük "virtuáli8"-nak ezt az ötvözetet, mert állandósága a legtöbb esetben csak látszólagos /minden eddigi elemzésünk ezt bizonyította/, de ugyanakkor mégis "ötvözet", tehát bizonyos meghatározott és meghatározható alkotóelem-arányt képvisel. Ha sikerül azt az ötvözetet minden egyee szinjátéktipus esetében megállapítanunk, ha megtaláljuk a mód.ját,hogy a meghatározás valóban képviselje az összes lényeges ée jellemző sajátos jegyeket, mindazokat, amelyek az előtte járó, utána következő és vele egyidőben létező más szinjátéktipustól világosan megkülönböztetik éa a differenciálást, majd pedig ennek következtében a megalapozott rendszerezést lehetővé teszik, akkor az eddigi, jórészt spontán kialakult és sokszor önkényes, vagy más feltételekből kiinduló, de a színháztudomány ée egy uj fogalmazásu dramaturgia számára nem kielégítő ceoportoeitások helyett valóban használható meghatározási módszerhez jutottunk. Ehnez azonban még előbb egy sor réezletelemzést kell végrehajtani. Ezek közül is a legfontosabbnak látszik, hogy - miután bebizonyítottuk a változások szükségszerűségét /majd a tipusmeghatározás hasznosságát/ -, moet mindenekelőtt a szinjátéktlpusok változásának okairó l szóljunk; a eok lehetséges kérdés közül erre az egyre kíséreljük meg a feleletadást. I 3. A típusváltozás okairól Mindenekelőtt azt a kérdést illik feltenni: mibe n áll tulajdonképpen ez a változás? Amikor a változáeok törvényszerűségéről beezéltünk, emiitettünk már /egyes azinjátéktipueokra vonatkozó/ változásokat. Itt most, az egyes tipusoktól némileg elvonatkoztatva, csak érintő módon, jelezni szeretnénk, hogy a leirás során használt szempontokon belül milyen fajta változások mentek, illetve mehetnek végbe. - 122 -