Székely György: Színjátéktípusok leírása és elemzése (Színházi tanulmányok 8., Budapest, 1963)
B. SZINJÁTÉKTÍPUSOK ÉLETE ÉS ELMÉLETE - 2. A "viszonylagos nyugalom" esete
Ha most azt keressük, hogy milyen módon próbálták a múltban, de próbálják a Jelenben is általában megragadni egy-egy szlnjátóktipus esetében a viszonylagos nyugalomnak ezt a sajátságos, Jellemző pillanatát, akkor különböző eljárásmódokkal találkozhatunk. Az egyik ilyen lehetőség a "névadás". Az egyes szinjátéktipusoknak nevet adnak s attól kezdve ezen a néven szerepel. A név eokak ezámára valóban meghatározza a jeleneéget,de mégia az a tapasztalat, hogy éppen a mi területünkön, sokak ezámára mást ós mást Jelent; nemcsak raoet, de mást és mást jelentett a múltban is. Ez a sokértelműség, változóértelmüsóg rengeteg félreértésre adott alkalmat a múltban is és ad alkalmat még a jelenben ie.Amikor a "szinjátéktipusok kutatásának módszeréről" irtunk, már ott felhivtuk a figyelmet arra, hogy e tipusoknak az elnevezés alapján való csoportosítása csak önkényes lehet és arra is, hogy az etimológiai besorolás, rendszerezési kísérlet téves következtetésekre vezethet. Az itteni tanulmányból néhány példát azért érdemes említeni. A tragédi a szó eredetileg /évszázados viták után sem véglegesen tisztázva/ "bakok énekét" jelentette; de mindenképpen egy olyan fázist, olyan állapotot rögzített,amely ne m a ténylegesen kialakult szlnjátóktipus sajátosságait rögzítette,hanem egy előforma gyakorlatának egyetlen momentumát.A szó a későbbi századokban, az i. sz. első évezredben teljesen elfelejtődött,ezinte értelmetlenné vált és ujabb évszázadok kellettek, hogy tieztább kép alakulhasson ki. Az atellan a semmi mást nem mond, csak egy első csiraforma keletkezési helyére utal. A Faetnachteple l egy régi szokás időpontját rögzíti, anélkül,hogy a Játék milyenségére, minőségére bármilyen, ezen tul terjedő adatot, meghatározást szolgáltatna. A chronicle history pontos értelme szerint egy tautologikua kifejezés, alig valamit mond a ezinjátóktipusról. A commedia dell'art e hoeszu időn át csak egy kifejezés volt több más között /commedia a soggetto, commedia all'improvvieo/; furcsa módon a legke- 100 -
