Székely György: Színjátéktípusok leírása és elemzése (Színházi tanulmányok 8., Budapest, 1963)
B. SZINJÁTÉKTÍPUSOK ÉLETE ÉS ELMÉLETE - 1. A változás törvényszerűsége
mert a színházak, bármilyen furcsán hangzik is, fáltek,hogy "elriasztják" közönségüket a másik, a tényleges műfajt jelölő hirdetménnyel. Azt sem hagyhatjuk figyelmen kivül,hogy kutatásaink sorén mi is állandóan a szinjátéktipus fogalmával dolgoztunk, a "szinjátéktipusok kutatásénak módszerét" kerestük s ebben a tanulmányban is, mind ez ideig, szinjátéktipusok leiráeát ismertettük. Mindenképpen ugy látszik tehát, hogy mind a gyakorlati életben, mind a tudományos kutatás során nélkülözhetetlen egy-egy tipus meghatározása, az alakzat állandó tényezőinek rögzitése, az adott tipus meghatározott jelentkezési formájának tudomásul vétele, más szinjátéktipuetól való eltéréeénsk, sajátosan egyéni vonásainak leírása. Mégis, éppen a jelen tanulmányban mintegy bevezetőül közölt tiz leiráe egyik legszembetűnőbb vonása egy-egy ezinjátéktipus feltűnő változékonysága. Főleg olyan szinjátéktipusok esetében, amelyek a történelem távolában voltak érvényben, mutatkoznak meglepő módon ezek a változások. Azt a hajlamunkat, hogy a tipust rögzitettnek, változatlannak, sőt változhatatlannak tekintsük, korlátoznunk kell és a konkrét tények birtokában másfajta szemléletet kell érvónyesitenünk. Legalább annyit tudomásul kell vennünk, hogy a valóság megragadására semmi esetre sem elegendő csa k a rögzitettséget. az állandó vonásokat, a köztudatban kialakult, nagyon is általánosított képet figyelembe vennünk, hanem legalább ilyen mértékben számolni kell a szinjátéktipusok változásaival is, élő jeleneégnek kell tekintenünk őket, olyan alakzatoknak, amelyek keletkeznek, kifej lödnek,változnak, átváltoznak, eltűnnek az emberi kultura haladása során. Egy előző tanulmányunkban /"A szinjátéktipusok kutatásának módszeréről"/ már bebizonyitottuk, hogy a szinházkultura múltjában nem csak az a néhány, ma is érvényes szinjátéktipus élt ée hatott, amely a középiskolai tankönyvekben ós néhány dramaturgiai kézikönyvben megemlítést szokott 108 -
