Czímer József: Korunk színháza (Színházi tanulmányok 7., Budapest, 1962)
A pozitív hős konfliktusa
csúcsán legtöbb embernél maga az emberi élet, elsősorban a saját élete áll. De forradalmárnál, eszmék vértanúinál, hatalmas szenvedéllyel elboritott embereknél az élet fölött is vannak értékek. Ez az értékrend tehát minden emberben más és más és időnként meg is változik. Persze, a legtöbb emberben ez nem tudatos, az iró dolga, hogy hőseibe belevilági tson és filozófiájukon keresztül feltárja lelkük legmélyebb titkait. Drámai értelemben mi kell ehhez? Megfelelő drámai helyzet. Az értékfilozófia például többnyire választásban, a döntésben jelentkezik. És a pozitiv hős mindig könnyen dönt? Az igaz, hogy a pozitiv hős mindig a haladás mellett küzd, szubjektive. De vannak helyzetek - láttunk már példákat magunk is -, amikor a legnehezebb éppen azt eldönteni, hogy két vagy több ut között melyik szolgálja a haladást. A pozitiv hős mindig a nép mellett küzd. De ki a nép? Ismét Mao Ce-tungra hivatkozom, aki részletesen elemzi, hogy a nép is dialektikus fogalom, más és más történelmi helyzetben mást és mást jelent. És ha a hős szembekerül a néppel, mert a nép kívánsága nem azonos a nép érdekével? Megalkudni és a rossz ügy mellé állani a helyzet megmentése érdekében? Egyéni sorsa döntő percének kinj ai, céljának kockánforgésa, segitő társainak ellentmondó tanácsai, száz és száz helyzet, amelyben a pozitiv hős válságba kerülhet, ahol lelke legmélyéig kell lenyúlnia, gondolatainak, érzelmeinek legőszintébb, legtisztább forrásaihoz, hogy a gondok leküzdésében segítséget kapjon. Mindez arra kényszeríti a hőst, hogy tudata legmélyén élő gondolatait feltárja. Mindehhez azonban a drámában egy feltétel nélkülözhetetlen, a drámai helyzet. A helyzet, a helyzet... Kötetnyit lehetne írni a drámai hős filozófiájáról és a drámai helyzetről, itt sajnos mindkét témát csak annyiban érinthetjük, amennyiben átvezetnek témánk másik oldalára. Sok olyan Írónk van, aki rendkívül érdekes embereket tud