Czímer József: Korunk színháza (Színházi tanulmányok 7., Budapest, 1962)

A pozitív hős konfliktusa

drámák,történelmi giccsek sora? Hát a mai polgári irodalom? Az a fantasztikus méretre szaporodott szenzációhajhász hal­váira ü% az mind a polgári irodalom magasabbrendűségét tanú­sítja? A szocialista realizmus, a legfiatalabb társadalmi rend művészi alkotórendszere, a valóságot hűen, forradalmi fejlődésében és - ez mostanában különös hangsúlyt kap ­történelmi konkrétságában ábrázolja. Hint módszer a valóság szülötte és jegyei tükröződnek az alkotásban. Fiatal társa­dalom fiatal művészete, technikai értelemben szinte kísér­let és csakugyan még sok-sok kísérletre van szüksége, hogy eszközeinek annyira birtokába jusson, mint a már több szá­zados polgári színműirodalom. De nem szeretném túlságosan általánosságban tartani a kérdést és nincs is mód rá itt a szocialista realizmus valamennyi jellemzőjén végigmenni, egyik legfontosabjárói, a pozitív hősről akarok beszélni. Hibával vagy hiba nélkül? A pozitív hős fogalmának megszületése valahol össze­függ a szocialista társadalom optimista jellegével. Sokan ettől a hivatalos optimizmustól is viszolyognak és "kincs­tárinak" nevezik. Erre én könnyen vállat szoktam vonni ós azt mondom, az ő bajuk, ha ez az optimizmus nem a sajátjuk, hanem hivatalosnak érzik. Utóvégre miért ne lenne a szocia­lista világnézet optimista. Nem hiszem, hogy Magyarországon értelmiségi embernek olyanféle adatokkal kellene bizonyíta­ni a szocialista világ óriási feltörését, hogy az elmúlt 25 évben a szocialista ipari termelés háromszor olyan gyorsan fejlődött, mint a kapitalizmusé. Elég csak egy szempillan­tással felmérni a szocializmus helyzetét a világban.És nem­csak a politikai és gazdasági eredményeket, az erkölcsieket is. Még ahol nem győzött is, a világ legjobbjai mindenütt érzik az igazát. Lehet, hogy a legjobb mérnök nem, de a leglelkiismeretesebb igen. A kommunista mozgalom a XX. szá­zad lelkiismerete, a kor erkölcsi bizonyítványa. Ha nem volna a kommunista gondolat, ma szinte elviselhetetlen vol­na élni. És nem is volna érdemes. Ennek a gondolatnak be­- 90 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom