Czímer József: Korunk színháza (Színházi tanulmányok 7., Budapest, 1962)
A pozitív hős konfliktusa
Egy kissé sommásan fogalmazva, véleményem szerint, két módon lehet segíteni az irodalmat és művészetet: ösztönzéssel és az alkotóerők felszabadításával* Az ösztönzéshez számítom a kritikát is, amely még a hibák kiemelésével is, ha jő a kritika és ha érdemes rá az Író, ösztönzi az alkotót. Az erők felszabadításához tartozik az anyagi segítés, de itt - bár van még, ami korrigálásra szorul - alapjában nincs probléma. Biztos, hogy nyugaton egy nagy szinpadi siker szerzője többet keres a darabbal, mint nálunk, de felelősségem tudatában állítom, hogy nyugaton nem is ismerik a gazdasági fedezéknek azt a viszonylagos biztonságát, és a bukásnak azt az anyagi félelem mentességét, amely nálunk szinte magától értetődik. Az alkotó erők gyakorlati, pszichológiai felszabadításának szükségességét is jól megtanultuk Sztanyiszlavszkijtói. Ez az igyekezet megvan, vagy legalább is meg kell lennie az irók és a szinház közös gyakorlati munkájában, ahol a jó dramaturg olyan segítője lehet a tapasztalatlan drámairónak,mint a rendező a színésznek* Van azonban egy terület, ahol az erők felszabadításának,az akadályok elhárításának nyilvánosan kell történnie és ez az elméleti, esztétikai munka* Ha e tekintetben egészségtelen vagy túlságosan bizonytalan az irodalmi és szinház! közvélemény, ha félreértések, dogmák,balhiedelmek riasztják vagy kedvetlenitik, esetleg - amennyiben maguk is hisznek bennük - tévútra vezetik az alkotókat, egészséges drámairodalom viszonylag tehetséges drámaírókkal sem fejlődhetik ki, mert éppen a legjobb drámai ösztönü Írókat tartja távol a drámaírástól, vagy éppen Uzi ki a színházból* Fájdalom, az irodalmi közvéleményt kevésbé ismerem, de a színházi közvéleményben van bizonyos idegenkedés a szocialista színházi esztétikától. Ennek okait érdemes lesz egyszer mélyebben elemezni. Különösen egy kérdés van azonban, amitől sokan bizalmatlanul ráncolják a homlokukat: a szocialista realizmus. Mielőtt folytatnám, hadd mondjam meg jó előre: én a következőkben nem vállalkozom arra a szerepre, hogy mint
