Czímer József: Korunk színháza (Színházi tanulmányok 7., Budapest, 1962)

"Színpadi formabontás"

szinház, amelyet egyes kritikusok a "fqrmabontástól" féltenek, ugyancsak a korszerű technikának köszönheti létezését. A villanyvilágítás feltalálása, ugyanis először tette lehetővé, hogy a színpadon a "megtévesztésig" élethű díszleteket lehessen felállítani. Sz vezette a színházi szemléletet oda, hegy a színpadon történőkben egy darab "valódi életet" mutasson, mintegy megtévesztve a nézőt, hogy amit fent lát, az nem játék, hanem valóság, ezzel felbontva a szinház évezredes hagyományában a nézők és a színpad között mindig meglevő konvenciót, amely szerint mindketten tudjuk, hogy ez játék, de mert az életet játsszuk, vegyük komolyan és mert művészet, becsüljük meg. íme ezt szüntette meg a naturalizmus "formabontésa" Sztanyiszlavszkijék tevékenységének Idején. Egyebek közt ez is befolyásolta Sztanyiszlavszkijt, hogy az ismert színpadi formák közt alkosson. A technika nem kérdez Persze minden korban akadtak - és ezt konzervatív kritikus barátaink vigasztalására mondom - nem is kis szellemek, akik bírálták, gúnyolták, gáncsolták az élenjáró színpadi mestereket és drámaírókat, a sok gép és technika alkalmazása miatt. Már Arisztophanész is szakadatlanul szidta, csúfolta Euripidészt a gépek, az emelők és kocsik, a tolószinpad alkalmazása miatt. De az ilyen kérdésekben nem tekintélyes szó, hanem a haladás szüksége dönt és Arisztophanész éles nyelve éppúgy nem tudta megállítani Euripidész színpadi formájának érvényesülését, mint Cervantes vagy Boileau kritikája Lope de Vega drámai formájáét. És éppen a m& színházától várni, hogy mondjon le a korszerű technika eszközeiről, naivitás. Az ellen senkinek sincs kifogása, hogy az iskolában filmmel, magnóval, rádióval, sőt TV-vei oktatnak, mint ahogy (legalább is tudtommal) azt sem kifogásolják, hogy a dicsőséges modern technika a világegyetemet ostromolja, helyesebben a világegyetemmel barátkozik. Csak éppen a színházba nem teheti be a lábát? Megvallom,