Czímer József: Korunk színháza (Színházi tanulmányok 7., Budapest, 1962)
"Színpadi formabontás"
vi színházesztétikái ellentét a realista és élete végén szocialista Sztanyiszlavszkij és a kommunista Ohlopkov kőzött. Toporkov tanúsága szerint a Tartuffe próbáin Sztanyiszlavszkij a szinpadi igazság átélésének kérlelhetetlen követelése közben azt mondta: "Olyan színházról álmodom, amelyben a szinész sohasem tudhatja, a színpad négy fala közül melyik tárul fel a néző előtt." Arra gondolt ugyanis, hogy ha a szinész ugy érzi, hogy minden oldalról körülfogja a közönség ellenőrzése, semmilyen helyzetben sincs módja a színpadon hazudni, vagy akár csak jelezni, ügy is fel lehet fogni,hogy Ohlopkov - és a körszinpad más hivei - nem tesznek egyebet, mint következetesen cselekszenek is azok szerint az eszmék szerint, amelyeket Szt anyisz lavszkij csak elgondolt, megvalósításuk az ő számára csak álomnak tünt. Miért? Sztanyiszlavszkij és Ohlopkov nem egy időben éltek. A következő tényező tehát, amely a szinpadi formák kialakítására hatással van: a kor. Ez azonban Így túlságosan általános,próbáljuk részleteire bontani. Vegyük elsőnek a technikát . A formabontó naturalizmus Nem kivánok hosszan időzni ennél a kérdésnél. Az európai színházban kezdettől fogva részt vett az előadáson a korszerű technika. A görögöknek is különféle mechanikai berendezések álltak rendelkezésükre, az előadás lebonyolítására. Az istenek emelőgépen jelentek meg már Aiszkhülosznál is, de főleg Euripidésznél, ahol már a gép egyenesen dramaturgiai jelentést kapott (deus ex machina). De használták a görgőkön mozgó tolószinpadot is, amelyen a falak közt játszódó jeleneteket betolták, olyanféleképpen, mint ma a kocsikon (például a Néphadsereg Színháza Il yen nagy szere lem előadásán). Fölösleges Aleottin, Brandton és Mühldorferen keresztül nyomonkövetni a színpadtechnika fejlődését, amely mindig befolyásolta a szinpadi formákat, csak arra szeretnék hivatkozni, amit már magam is megírtam,hogy az a
