Czímer József: Korunk színháza (Színházi tanulmányok 7., Budapest, 1962)

A gyűlölet iskolája

ség mögött van. Azt a képtelenséget, hogy magát a gazságot tegye tragikussá, Shakespeare ugy tette lehetőre, hogy ellensúlyképpen egy, a szokványos boldogságra alkalmatlan életbe oltotta. Majornál a visszataszító külső nem a gazság ellensúlya, nem Richárd lelkének terhe, hanem ellenkezőleg. Richárd visszataszító tetteinek aláhúzója, a sátánság jegye. Richárd több Ízben beszél a kínokról, amelyekkel ez az elszánt vállalkozás jár. Major csak a kéjeit mutatja. Shakespeare Richárdjában benne van ennek a tragikus gazembernek vad öhmegvetése. Majoréban csak a gazság diadalérzete. Tolna egy önként kínálkozó alkalom a szimplifikálás helyett bonyolultabb lélekrajz ábrázolására: Az Anna megbékitése utáni monológ. Ott az előadás talál egy nagyszerű színpadi ötletet a helyzet feltárására. Amikor Richárdnak újra eszébe jut púpos árnyéka, ugy megy ki, hogy látni mögötte az árnyékát a falon. Sajnos ez az Ötlet,mivel Richárd tragédiáját az előadás elsikkasztja, technikai trükk, látványosság marad. A dráma szempontjából ugyanis nem az a fontos, hogy a közönség lássa Richárd árnyékát, a közönség úgyis látja, hogy Richárd púpos. Richárd csak az árnyékán látja. Ha ezt az árnyékot Richárd pillantja meg és könnyedsége egyszerre vad elkeseredéssé torzul, a jó színpadi ötlet a drámát segíti. Igy csupán értelmetlen, látványos színpadtechnikai illusztráció, mint Antigoné felemelkedése a süllyesztőből. Bajzától Zerffiig Hem kívánom végigelemezni az egész előadást, de hadd emlékeztessek még egy nevezetes magyar színháztörténeti érdekességre, lem tudom elképzelni, hogy Major Tamás ne ismerné azt a vetélkedést, illetőleg azt a kritikai visszhangot, amely 1847-ben Lendvay és Egressy Gábor különböző III. Richárdját kisérte. A kritika szinte teljesen egyhangúan Lendvay alakítását dicsérte. Egressyét elmarasztalta. Meglepetésre még az Életképek is, amelynek pedig Bgressy - Pe-