Czímer József: Korunk színháza (Színházi tanulmányok 7., Budapest, 1962)
A gyűlölet iskolája
hegy legszívesebben kitaposná a belét (nem is érti az ember miért nem teszi), ugyan igy, mikor Isménét, Antigonénak az elföldeiésben részt nem vevő húgát felmenti, az nem egy zsarnok, de igazságtalanságot elkövetni nem akaró király nagyvonalú határozata, hanem acsarkodó> vicsorgó beletörődés, kénytelen meghunyászkodás a vének félénk kérdésére (ami azért 13 érthetetlen, mert a viszony közöttük éppen fordított, nem ő fél tőlük, hanem azok tőle); mindenesetre Isménének is ugy kegyelmez, mintha legszívesebben a nyakát tekerné ki. Az igazságtalan király igazaága "' 11 '•••«»»' 1 "I •> «1 '••« limit' * Mielőtt ennek a felfogásnak a konzekvenciáira térnék, hadd nézzük meg,vaj ion ezt a Kreont irta-e meg Szophoklész? Kétségtelenül nem.Már az Antigoné előtt az 0idipu3z királvban becsületes, meg nem alkuvó, hirtelen haragú, de hazája iránt feltétlenül kötelességtudó férfiúnak ábrázolja őt. Ugy tudom, nogy a Nemzeti Szinház jövőre játszani szándékozik az Oidi puaz király t. Ha a szinház arra a képtelen gondolatra jutna, hogy az elfogult Oidipusszal szemben a maga igazának, becsületének tudatában keményen helytálló Kreon helyett egazember, alattomos Kreont vinne szinpadra és Oidipusznak próbálna igazat adni, a dráma eljátszhat atlannak bizonyulna. Kreon a haza iránt minden áldozatra kész. Teiresiász tanácsára a győzelem érdekében feláldozza egyik fiát, Megareuszt. Erről egyébként az Antigoné ban is történik említés, ("Tanácsom által mentéd meg hazánk. x n 1037. soi 1 .) Kreon könyörtelen, tirannusi, de becsületes szándékú, nagyvonalú uralkodó. Gyűlöli a korrupciót, a pénz gonosz hatalmát. As o szavai a pénzről azok, amelyeket a marxista klasszikusok a kor reálÍ3 kritikájaként idézni szoktak. ('•Mert nincs mi annyi bajt okozna emberek közt, mint a pénz." stb. 23.1-301. sor.) Arról sincs szó, amit a miskolci kórus beállítása demonstrál, hogy Kreont az ország általában gyűlöli. Nyilvánvalóan terhes a zsarnoksága, vannak is,
