Czímer József: Korunk színháza (Színházi tanulmányok 7., Budapest, 1962)

Színházi munkánk állami vezetése

1óznak és a tények az igazságot túlozzák. Ez pedig Mindenképpen meghökkenti az embert. Mert nem egészen igaz. hogy az Írókkal, vagy mondjuk egyes Írókkal szemben tanúsított bántó magatartás véletlen, vagy pillanatnyi indulat szülötte. Részt vettem tárgyaláson, ahol nagyon józanul, hidegen, szenvtelenül bőszítették fel az Írót, természetesen éppen olyankor, amikor - mint kiderült, helytelenül - elutasították a darabját, amikor tehát az Íróval szemben még a kötelezőnél is több tapintatra lett volna szükség. Fölényes ridegséget kapott helyette. Természetesen közben és utána is, a megalázott Íróval szemben megtartották a korrekt jó modor társasági előírásait, ami rám, megmondom őszintén, ugy hatott, mint mikor az egyszeri rablóvezér nem engedte kiszúrni áldozaténak másik szemét, mondván, hadd lássa az élet szépségeit. Elnézést kérek a drasztikus hasonlatért, nem sérteni kívántam vele, de ez az a pont, ahol a legnehezebb választékosan beszélni. Ez után a jelenet után ugyanis próbáltam meggyőzni a színházi főosztály vezetőjét, hogy ez a hideg, kíméletlen magatartás akkor is helytelen, ha a darabról szóló véleményében igaza volna. (Amiről, ismétlem, szó sem volt,és később be kellett ismernie, hogy tévedett.) A színházi főosztály vezetője azt felelte, hogy ő ezután sem kivan más magatartást tanúsítani, ez a "feszültség" az irók és a minisztérium között természete, mert a minisztérium feladata kíméletlenül megmondani a hibákat, az irók pedig nem bírják a kritikát. Így lett most már helytelen gyakorlatból helytelen elmélet. Hogy ez az elmélet milyen téves, arra tanúul hl vom egész színházi gyakorlatunkat. Íróink, Füsi Józseftől Szabó Pálig, Hárs Lászlótól Török Sándorig elmondhatják, hogy nem takarékoskodtunk és nem takarékoskodunk a bírálattal. Soha nem próbáltunk hibákat eíJcennl és nem egyszer alapvető bajokra kellett rámutatni. Az irók vitatkoztak (ez nem joguk, ez kötelességük), vagy belátták, hogy hibáztak, de soha semmilyen kritikától nem sértődtek meg. még ha olyan hibák-