Czímer József: Korunk színháza (Színházi tanulmányok 7., Budapest, 1962)
A dramaturg és a rendező viszonya
rendezők ezt az alkalmat fel szokták használni arra, hogy részt véve benne, elmélyedjenek a szöveg alapos elemzésében* Még inkább csak baráti természetű a dramaturg közreműködése klasszikusok felújításánál,hisz en a teljes könyvtári anyagot, a rendezőnek akár a segédrendező is összeszedheti, egyébként pedig a rendezőnek legalább éppúgy illik otthon lennie stílusban, koncepcióban, mondanivalóban, mint a dramaturgnak. Marad a harmadik terület, a munka a mű színpadra állítása közben. Mint dramaturg ebben a munkában tanultam a legtöbbet a rendezőktől, bár arra is van példa, hogy a rendező nem mindig egész tudatos formálója a saját munkájának, A dolog megértésére hadd mondjak egy példát a sok közül, gondolom mindenki ki tudja egészíteni saját példáival.Részt vettem egy Légy .ió mindhalálig előadáson, amelyben Gyéres tanár ur, a kis Misi piperkőc osztályfőnökének szerepe kettős szereposztásban volt kiosztva, A színésznek tulajdonképpen egyetlen jelenete van, az utolsó felvonásban, mikor az igazgató kikérdezi őt Misi felől, A két színész felváltva játszotta és különös módon az egyik színész kis jelenetát minden este nagy siker, harsogó derültség, kimenetelkor minden este nagy taps üdvözölte, a másiké érdektelenül, siker nélkül folyt. Megkérdeztem a rendezőt, mitől van a különbség. 6 vállat vont: "Én mindegyiküknek ugyanazokat az instrukciókat adtam. Egyikük jő színész, a másik nem az". Én ezzel természetesen nem tudtam beérni. Engem éppen az izgatott, hogy ha ez Így van, mitől jobb ebben a szerepben az egyik, mint a másik. Arra gondoltam, hogy ha színikritikus volnék, meg kellene tudni határoznom a két színész játékának különbségét, mert azt, hogy az egyik jő, a másik kevésbé jő, ezt a közönség is meg tudja állapítani. Beültem hát a nézőtérre és elkezdtem figyelni a két színészt. És egyszerre észrevettem a különbséget. Az egyik színész kitűnően kiválasztott mozdulatokkal hivta fel a figyelmet az
