Czímer József: Korunk színháza (Színházi tanulmányok 7., Budapest, 1962)

A dramaturg és a rendező viszonya

megemlékeztek. Egyik Írásomban idéztem egy hires dramaturg véleményét arról, hogy hogyan lesz valakiből dramaturg: "Művésznek születik az ember, tudósnak tanul, rendezővé fejlődik, igazgatónak felküzdi magát, intendánsnak kineve­zik, dramaturgnak kárhozik". Hogy ez mennyire nem személyes kérdés, hanem a dramaturgi funkciónak sajátja, azx legjob­ban talán éppen az példázza, hogy egy olyan megbecsült dra­maturg, mint Arthur Kahane, akit Reinhardt már 1902-ben vett magához és évtizedeken keresztül legközvetlenebb mun­katársa volt, igy ir a könyvében a dramaturg színházi funk­ciójáról: "A dramaturg foglalkozása mindent felölel: S a mindenese és pofozógópe a színházban mindenkinek. És milyen követelményeket támasztanak vele szemben! Műveltség, tudás, emlékezőképesség, lélekjelenlét (szellemi frisseség), tü­relem. Ő a színház eleven enciklopédiája és lexikona. Ter­mészetesnek tekintik, hogy minden területnek ura legyen. Minden pillanatban vizsgáznia kell történelemből, művészet­történetből, irodalomból ós személyi tájékozottságból (em­berismeretből). Minden darabnak, minden szerepnek, minden színésznek, szinte minden pillanatban mintegy a zsebében állandóan készenlétben kell lennie. Ő az egyetlen, akinek szigorú kötelezettsége, hogy egy pillanatra se szűnjék meg a szinház művészi lelkiismerete lenni. (Annál könnyebben szabadíthatják meg magukat ugyanis mások ettől a kötele­zettségtől.) Mi mindent nem kell magában egyesítenie! Az örök közvetítő diplomatái tapintatát és az alkalmi házi­szolga gorombaságát. A szüntelen izgalom és izgatottság szférájában neki kell a nyugodt sarkpontnak, a megnyugtató elemnek lennie. De nem lehet annyira nyugodt, hogy kétségbe vonhassák színházi vénáját, színházi temperamentumát. Sze­lídség és keménység, igent mondás és nemet mondás között az emberekkel való bánni tudásnak micsoda bonyolult problé­máiban kell helytállnia emberismeretének és diszkréciójá­nak! A hiúság hegyőriésal, a szerelmi élet szakadékai tá­rulnak fel előtte. (Szabók, fodrászok és dramaturgok előtt köztudomásúlag nem szokás szégyenkezni.) Igy a dramaturg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom