Czímer József: Korunk színháza (Színházi tanulmányok 7., Budapest, 1962)

A dramaturg és a rendező viszonya

megemlékeztek. Egyik Írásomban idéztem egy hires dramaturg véleményét arról, hogy hogyan lesz valakiből dramaturg: "Művésznek születik az ember, tudósnak tanul, rendezővé fejlődik, igazgatónak felküzdi magát, intendánsnak kinevezik, dramaturgnak kárhozik". Hogy ez mennyire nem személyes kérdés, hanem a dramaturgi funkciónak sajátja, azx legjobban talán éppen az példázza, hogy egy olyan megbecsült dramaturg, mint Arthur Kahane, akit Reinhardt már 1902-ben vett magához és évtizedeken keresztül legközvetlenebb munkatársa volt, igy ir a könyvében a dramaturg színházi funkciójáról: "A dramaturg foglalkozása mindent felölel: S a mindenese és pofozógópe a színházban mindenkinek. És milyen követelményeket támasztanak vele szemben! Műveltség, tudás, emlékezőképesség, lélekjelenlét (szellemi frisseség), türelem. Ő a színház eleven enciklopédiája és lexikona. Természetesnek tekintik, hogy minden területnek ura legyen. Minden pillanatban vizsgáznia kell történelemből, művészettörténetből, irodalomból ós személyi tájékozottságból (emberismeretből). Minden darabnak, minden szerepnek, minden színésznek, szinte minden pillanatban mintegy a zsebében állandóan készenlétben kell lennie. Ő az egyetlen, akinek szigorú kötelezettsége, hogy egy pillanatra se szűnjék meg a szinház művészi lelkiismerete lenni. (Annál könnyebben szabadíthatják meg magukat ugyanis mások ettől a kötelezettségtől.) Mi mindent nem kell magában egyesítenie! Az örök közvetítő diplomatái tapintatát és az alkalmi háziszolga gorombaságát. A szüntelen izgalom és izgatottság szférájában neki kell a nyugodt sarkpontnak, a megnyugtató elemnek lennie. De nem lehet annyira nyugodt, hogy kétségbe vonhassák színházi vénáját, színházi temperamentumát. Szelídség és keménység, igent mondás és nemet mondás között az emberekkel való bánni tudásnak micsoda bonyolult problémáiban kell helytállnia emberismeretének és diszkréciójának! A hiúság hegyőriésal, a szerelmi élet szakadékai tárulnak fel előtte. (Szabók, fodrászok és dramaturgok előtt köztudomásúlag nem szokás szégyenkezni.) Igy a dramaturg-