Czímer József: Korunk színháza (Színházi tanulmányok 7., Budapest, 1962)

A drámafordítás problémái

Hely nem volt kisebb, bár ellenkező, Hint jő szülője, végtelen hitem, Határtalan, Ehhez legszívesebben csak annyit tennék hozzá, hogy Babits szövegét változtatás nélkül eredetiben idéztem, mert sajnos, a magyar fordítása még nem áll rendelkezésemre* Â kiadő, amely a Shakespeare-kiadásba illesztette, hátul a jegyzetben kénytelen megmagyarázni, mit akar Babits mondani, illetve mi van az eredetiben. Vagy itt egy másik részlet. Hogy könnyebb legyen a rejtvény megfejtése, elárulom, hogy a lelkiismeretről van sző. Antonio Í Uram, hol az? Ha volna lábfágyás, Lerugatná a csizmámat; de ezt Az istenséget szivemben nem érzem. Husz volna köztem és Miláné között Fagyva s föltörve meg nem érezném! Itt fekszik bátyád, földön - s mint a föld, Ha lenne, ami látszik lenni, holt Kit engedelmes tőröm három ujjnyi Barabja végleg lefektethet; és Te is szemet hunyhatsz végleg e vén Szatyorral. Csak mellesleg - az, akit Babits vén szatyornak mond, a darabban férfi. Vagy: Ariel: Ti vagytok három bűnös és a Sors (Amelynek kis világtok s benne minden Csak eszköz) e szigetre hányatott... stb. Majd igy folytatja: ... As én fajtám a Sors szolgája: minden Elem, mely edzl kardotok, előbb Sebhetne hangos szeleket, vagy ölné A mindig újra záruló habot