Sz. Szántó Judit: Valóság és dráma Nyugaton (Színházi tanulmányok 6., Budapest, 1962)

A realista tábor balszélén

ben elkövetni. /Legalábbis ezt mondja Luther és a szerző minden jel szerint, egy rosszul vagy inkább kényelmesen felfogott epikus "tárgyilagosság" jegyében, egyetért vele./ Hasonlő folyamat jelei tapasztalhatók Roger Valiian

d pályafutásában is. A nyilt vallomások ritkák, de ilyenre ie találhatunk példát. A legtöbbet mondő talán Armand Salacrou számvetése, akit a polgári körök egy időben kommunistának, Maurice Thorez személyes jóbarátjának kiáltottak ki, hivatkozva arra,hogy 22 éves koráig aktiv pártmunkás s az Humanité munkatársa volt. Válaszképp irta meg Salacrou az ötvenes években a maga filozófiai életútját s ebben az Írásban kifejti, hogy azért lépett ki az Humanitétól, mert "nemcsak nem tudtam,de nem is akartam elfelejteni individuális problémáimat".* Kiválását most is sajnálja, mert "a harcos szocializmus lehetőséget nyújtott rá, hogy élni tudjak a világban, hogy hozzákapcsolódjam a léthez."** Fejtegetése során ezt Írja: "Nem szívesen hallok egy sztálinista értelmiségit arról beszélni, hogy a szabadságért harcol, ha előzőleg nem huzza alá, hogy az ő rendszerében a szabadságnak egyáltalán nem az az értelme, ami az enyémben - azaz hogy ő nem az 1848-as irók által követelt szabadságról beszél. De ugyanakkor.érzem azt is, milyen gyűlöletes az 1848-as irók által követelt szabadságról beszélni egy munkanélküli munkásnak, akinek éheznek a gyermekei.Szép szabadság az, amely a XIX. század második felében összezúzta, elállatiasitotta az egész európai munkásosztályt."*** Aztán újra hangsúlyozza gyűlöletét a kapitalizmus iránt,főleg annak belső "rendetlensége" miatt, amely az éhező népek szeme láttára saját * Armand Salacrou: Mes certitudes et Incertitudes. Theatre VI

. Gallimard, Paris, 1954. 199.p. ~ 14 I.m. 199.p. *» I.m. 203.p. - 94 -