Sz. Szántó Judit: Valóság és dráma Nyugaton (Színházi tanulmányok 6., Budapest, 1962)

A "mélyrealizmus" alkotói problémái. Téma, műfaj, hősök, mondanivaló

Ha ebből a szempontból ismét végiggondoljuk a milleri drámákat, megdöbbenthet ennek az Írónak a nagysága, aki tu­datos ós határozott elveit ilyen hiteles ós életszerű mó­don, a művészi ihletettségnek ilyen magas fokán valósítja meg. John Proctor, Willy Loman, Eddie Carbone drámája el­képzelhetetlen az adott társadalmi körülményektől függetle­nül, s a néző haragja elsősorban ezek ellen irányulj de a hősök, teljesen hihető és soha nem >rőszakolt módon, még nincsenek megfosztva a döntés, a választás, sorsuk formálá­sának lehetőségeitől, akár pozitiv módon oldják meg életü­ket, konfliktusukat, mint John Proctor, akár önnön szeren­csétlenségük munkásai, mint Willy Loman, akár az emberelle­nes cselekedetig süllyednek, mint Eddie Carbone. De, amint erről már szó esett, hős az utóbbi kettő is. Willy végső kö­vetkezetességgel, Jobb ügyhöz méltó lelki nagysággal tart ki téveszméi mellett, visszalöki az alamizsnát Charley ke­zéből, mert ő nem igy akart boldogulni s van ereje a végső következtetés levonásához is: öngyilkos lesz, holott minden bizonnyal különben sem halna éhen, fiai, valamint Charley segítségével elvegetálhatna a természetes halálig. Eddie pedig az árulás után aem futamodik meg, holott ezt még az utolsó percben, Marco érkezésekor is megtehetné, hanem a nagy shakespeare-i hősökre emlékeztető monomániás szenvedé­lyességgel követeli vissza hajdani valóban létezett becsü­letét, amelyet ő maga játszott el. Nem hiába mutat rá Mil­ler, hogy a sarki fűszeres is lehet hős, ha életében az em­beri lét nagy kérdései öltenek testet - a legjelentősebb nyugati realisták nagyságának egyik forrása, hogy a súlyos ós egyre súlyosabb társadalmi és művészi problémák közepet­te is megőrzik az ember méltóságát és nagy típusaikban azo­kat a vonásokat tudják a mai életkörülmények között is hi­telesen megeleveníteni, amelyek az embert elsősorban ember­ré teszik. Mindezek után: mi tehát a mondanival ó a nyugati "mély­realisták", Miller, Dürrenmatt, Sartre, Frisch, a korai - 88 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom