Sz. Szántó Judit: Valóság és dráma Nyugaton (Színházi tanulmányok 6., Budapest, 1962)
A "mélyrealizmus" alkotói problémái. Téma, műfaj, hősök, mondanivaló
len, Urea kis szajha, akiről a mérlegen lefoszlik minden baba-póz; a homoszekszuális Inez pedig nem nemi aberrációja miatt került ide, hanem azért, mert gyönyöre érdekében cinikusan tönkretette mások életét. Az Ördög és a jóistec /Le Diablo et le Bon Die u, 1950/ szimbolikus történelmi mese keretében fejti ki a Jó embert keresünk-éhez hasonló erkölcsi-társadalmi problematikáját: az öncélúnak látszó, de valójában az elnyomókat szolgáló gonoszság tézisén és az öncélúnak látszó, de a szegényeken mit sem segítő, végső soron ismét az elnyomókat szolgáló jóság antitézisén át jut el a szintézishez: a nép szolgálatához, ahol az elvont, abszolutizált "jóság" és "gonoszság" elveszti fontosságát, mert a kettő valóságos helyét, értékét és funkcióját mindenkor a nép érdeke határozza meg, Max Frisc h jelképes környezetben játszódó drámái hasonlóképpen meg tudják oldani az emberi cselekvés kettős, társadalmilag ós emberileg konkrét szerepének ábrázolását, A Bledermann ban.a Holtak újra énekelne kben és az Andorr ában egyaránt az ábrázolt cselekmény annyira időszerű, társadalmi vonatkozásai annyira konkrétak,hogy a szimbolikus jelleg kifejezően segítheti elő a művészi általánosítást, noha természetesen a parabolának a naturális valóságtól való teljes függetlensége ugyanakkor.megkönnyíti az Írónak a mondanivaló egyértelmű kifejtését. Mindezek a megoldások természetesen teljes mértékben jogosultak,hiszen alkalmasnak bizonyultak a mondanivaló tolmácsolására ;a legnehezebb és ezért művészhez legméltóbb feladat mégis az,hogy az Író a társadalom tükrözésére alkalmas témát a mindennapi élet sűrűjében találja meg, és a hősöket olyan környezetbe állítsa, ahol a legkönnyebben felismerhetők, ahol életük példája a népi közönség számára a legkézzelfoghatóbb, a legközvetlenebb értékesítési és azonosítási lehetőségeket nyújtja. John Gassne r azzal vádolja a marxistákat, hogy a teljes felelősséget a tőkés társadalomra hárítják: "Az erkölcsi felelősség elégtelen felfogása, a hajlandóság, hogy a felelősséget az emberről egy Társadalomnak - 95
