Sz. Szántó Judit: Valóság és dráma Nyugaton (Színházi tanulmányok 6., Budapest, 1962)

Kitérő és példa: az "abszurdok"

Az egymásra támadd féltékenységből az egyetlen klut a közö­sen elkövetett gyilkosság. Ez bizony nem tizenkettő-egytu­cat kabarétréfa, ez uj szituáció, méghozzá, valóban, milyen tragikus is - mereng el a tapasztalatlan néző - és ez maga a "rendkívüli", a "fennkölt" semmi. Szabályos, nagylélegze­tü drámai müvet azonban még egyetlen "abszurd" sem tudott Írni ilyen alapon s terjengős ismételgetésre vezetne itt azt bizonygatni, hogy a dráma nagy és nemes műfaja áll el­len: három felvonáson át csak a bulvár, a bulvárok számára lehet semmit mondani, az irói rangra, valamilyen kiolvasha­tó világnézeti profilra számot tartó iró képtelen rá. Valóban: az abszurdok világnézeti állásfoglalása a ma­ga mélységében legjobban nem epatirozó pochade-jaikból, ha­nem reprezentatív, a nyugati világban mindenütt játszott darabjaikból rajzolódik ki. Ha elolvassuk a regényes életű Jean Genet Erkély /Le Balco n. 1956/ cimü drámáját, senki nem merné állítani, hogy ez egyszerűen a káosz, a képtelen­ség, az öncélú formai trükkök birodalma. Ez a mü: a legha­tározottabb, a legnyíltabb politikum. Az Erkély: az emberek mindennemű vágyait kielégítő hatalmas méretű bordélyház.Itt a befizetett pénz fejében meghatározott időre érsek lehet a papucsférjből, biró a megtiport kisemberből, tábornok a gyávából. Közben kitör a leplezetlenül szocialista jellegű népi forradalom. Irma, az Erkély szikrázóan eszes és vonzó direktrisze azonban nem fél: az örök emberi természet, az emberi álmok örök megvalósithatatlansága az ő bordélyának halhatatlanságot biztosit. És valóban: a forradalom győzel­me után az első kliens Roger, a forradalmárok vezére, aki olyan álom beváltásáért koldul, amilyenre eddig egyetlen vendég sem pályázott: rendőrfőnök akar lenni. Az Erkély győz - forradalmak, haladásról és népi győzelemről szőtt naiv utópiák fölött diadalmasan magasodik az illúziók bor­délya s az ujabb fegyverropogás után Irma bebizonyosodott fölénye tudatában intheti le az aggodókat: "Valaki álmo­dik..." - 9 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom