Sz. Szántó Judit: Valóság és dráma Nyugaton (Színházi tanulmányok 6., Budapest, 1962)

Kitérő és példa: az "abszurdok"

ez nem sikerült, legalább megvan az esélyem, hogy kevésbé leszek magánjellegű. A társadalmi falak vastagsága elválaszt, egymáshoz közel csak a magány hoz."* És másutt» "A műalkotás önmagában létezik és én tökéletesen el tudok képzelni egy közönség nélküli színházat... Ha mindenkihez akarunk szólni, valójában senkihez sem szólunk... Én egy teknősbékát akarok a szinpadra vinni, átváltoztatni versenylóvá, majd kalappá, dallá, páncéllá, forrásvízzé... A magam részéről elhatároztam,hogy csak saját képzeletem törvényeit ismerem el... Az a világ, amelyet ember talál ki, nem lehet hamis. Csak akkor válhat hamissá, ha igazat akarok irni, ha utánzóm az igazat s ezáltal hamis igazat irok.Én ugy tudom, akkor vagyok igaz, amikor kitalálásaimra ós képzeletemre bizom magam. Ez természetesen nem azt jelenti, mintha az abszurdok darabjaiban a cselekménymotivumok valóban mindig nélkülöznék a valóságalapot - hiszen ez úgyszólván megoldhatatlan s mintha a világnézetük alátámasztására szőtt mesék nem vallanának a valóság nem egy reális aspektusáról. A legtöbb etűdöt illetően - eklatáns példa rá a Kopasz énekesnő /La cantatrlce chauv

e. 1950/ - teljesen igaza van Gyárfás Miklósnak, aki a Széke

k/

Les chaise

s

. 1954/ kapcsán azt mondjál "Nem Ionesco az első színpadi iró, aki ügyes fogásokkal a semmiből ir színdarabot. Az olcsó semmi azonban megszokottabb, mint a rendkivüli... a fennkölt s'emmi. Egy klsebbrangu francia drámaíró mulatságos egyfelvonásost kerekített egy sziámi leányikerpár históriájából,akikhez mindig egyetlen kérő érkezik a azt a lánykák végül rendre megölik, mert nem hiszik el, hogy csak egyiküket szeretné s azt őszintén. * Idézi S. Melchinger, i.m. 99.p. tt Ionesco: Piscours sur 1>avant-garde. Notes et contrenote

g. Gallimard, 'Pária, 19«. 29, 3o, ITT PP. ttl Gyárfás Miklós: Bohózat gyászfátyolban

. Nagyvilág , 1959. ápr.