Székely György: A színjátéktípusok kutatásának módszeréről (Színházi tanulmányok 5., Budapest, 1961)

VI. Két szinjátéktipus leírása és meghatározása a javasolt szempontok szerint

Ja is megváltozik: a játék közben és nem előtte énekelnek a színészek. £ kettőn kivül még több szinjátszó-elem és előforma olvadt be: a Köwak

a /legyező csattogatásával kisórt recitálás/, a Kuse-ma

i /énekelt-tánc, olyan európai "cantidanza" szervi lehetett/, a £o-ut

a /a táncolt népi ballada/ és a Bugak

u /a kínai császári udvarból származó táncjáték/. Érdekes még megemlíteni, hogy a vezető szinész már emiitett neve,a shit

e "táncosat, még régebbi jelentése "cselekvőit takar.

27~~ Természetesen minden egyes szinjátéktlpusról monografikus részletességgel lehetne irni. A cél azonban ezúttal az volt, hogy bizonyos legjellegzetesebb vonásokat emeljünk ki: a típust meghatározó, azt a többitől elválasztó, némely rokon jelenséggel pedig összekötő vonásokat. Az sem volt célunk, hogy a teljes anyagot analízis alá vessük; erre sem mód sem lehetőség nem volt. Az igazi eredmények akkor fognak jelentkezni,ha ezt a megközelítően teljes analízist elvégzik. De azt hisszük, nem túlzás azt állítani, hogy a szinjátékelemek javasolt vizsgálati módszere rendkívül gazdag eredményekkel kecsegtet. Ez a két példa rendkivül kevés és mégis egy sor olyan kérdést-összefüggést mutat, amelyek szé3os perspektívát nyithatnak. Csak találomra! A feudalizmus kétfajta történeti fejlődése, hogy befolyásolja a hozsá kötött szinjátéktipust:egyrészt a típus feloldódásában, más műfajokba való átmenetben, másrészt a tipus konzerválódásában, arisztokratikus artisztlkummá formaiizálódásában. Milyen változatos sz in játékalkalmak adódnak csak ennél a két típusnál: egyházi és családi ünnep, lakoma és "gyűjtés". Milyen világos lesz az egyes színjátékok társadalmi funkciója, céltudatossága: a vizsgált esetekben az 76