Székely György: A színjátéktípusok kutatásának módszeréről (Színházi tanulmányok 5., Budapest, 1961)

VI. Két szinjátéktipus leírása és meghatározása a javasolt szempontok szerint

5- A jóakarat, igazság, udvariasság és bölcsesség erényeit hirdető játék 6- HJókívánság-játék" /csak fontos alkalmakkor/. Egy-egy mü dramaturgiája is bizonyos arányokat irt elő: 1 rész bevezetés, 3 rész bonyodalom, 1 rész kibontakozás. /Körülbelül az ötfelvonásos európai dráma szerkezete./ Esztétikai hatására nézve megkülönböztettek a szemnek, a fülnek és az agynak szóló játékokat; közülük az utóbbi misztikus és misztifikáló szövege miatt még a beavatottak számára is szinte érthetetlennek bizonyult. A főtémékat a nemesség /szamurájok/ történelméből vették ós a legkülönbözőbb szellemfigurákkal tűzdelték tele. 11. Jellemek^ alakok^ Ez a szinjátéktipus nem ismer visszatérő törzsfigurákat. 12. Zenei elemek. Fő hangszerük a nő-fuvola, amely követi a szinész játékát, és kitölti a részek közti szünetet. Ezen kivül a zenekarban még van két kézidobos;az egyik puszta kézzel, a másik fémgyüszüs ujjakkal játszik; a földön álló nagy dobot verőkkel ütik. Az egész zenekíséret mindvégig csak hangulati hátteret képez és szigorúan a játék menetét, mozdulatait követi. 13. A játék közönsége. Mint az az eddigiekből is következik, a 14. sz.-tól kezdve majdnem teljesen nemesi, arisztokratikus, kivéve a "gyűjtési" céllal tartott előadásokat, amelyre a népet is beengedték. 14. Előzmények^ a játék eredete. A Nő irott szójele kinai eredetű és "tehetség"-et, a tehetség "megmutatás"-át, az "előadás"-t jelenti. Két közvetlen elődjéről tudnak: a 13. sz.-ig virágzó Dengaku no Nö-ró

l /jelentése szerint "mezei zenés játék"/ és a Sarugak

u-ról /jelentése szerint "majom-muzsika"/; valószinü tehát, hogy népi jellegű, vidám táncos játékok előzték meg, mint azt egyébként több eredetlegenda is bizonyltja. A 14. sz.-ban a nemesség kisajátítja a Sarugaku no Nö-t. komolymeséjü tárgyat kap és előadásmód- 75 -