Székely György: A színjátéktípusok kutatásának módszeréről (Színházi tanulmányok 5., Budapest, 1961)

V. Motívumtárolás, előformák, tipusméghatározó elemek

Ha előfonnának tekintjük azt, hogy a/ cselekvő megjelenítés "mese" nélkül és b/ "mese" cselekvő megjelenítés nélkül, általánosan feltalálható majdnem mindenütt ós mindenkor -akkor a minőségi változás pillanatának azt kell tartanunk, amikor ez a kettő összetalálkozik: a cselekvő megjelenítés "mese" megjelenítését vállalja, illetve az addig csak töredékekben mondott vagy hosszadalmasan recitált "mesét" cselekedve megjelenítik. Ez a színjáték megteremtésének pillanata

; s a "megteremtés" szó használata semmiképpen sem véletlen.Egy ilyen ötvözés ugyanis nem a véletlen müve, nem ösztönös vállalkozás, hanem tudatos elhatározá

s és mint ilyennek, határozott funkciója, társadalmi célja van. Mivel azonban a latens lehetőségek térben és időben szinte végtelenek, azért az egye

s szinjátéktípusok kialakulásának mindig történelmi-társadalmi meghatározottsága, konkrétsága van. Ezért tartjuk szükségesnek, hogy a "színjáték dramaturgiája" előkészítéseképpen /amely nem azonos a szűkebb értelmű s az Írott színjátékra, a "drámára" vonatkozó dramaturgiai szabályok gyűjteményével/ megpróbáljuk, az eddigi tapasztalatok alapján összeállítani azoknak az elemeknek a rendszeré

t, amelyek a teljes színjáték meghatározásához szükségesek, illetve amely elemek változása /e változások oka is társadalmi-történeti jellegű/ a tipus megváltozását is maga után vonja. Ezek szerint egy-egy szlnjátéktlpust meghatároz: 1. Az_adott_társadalom /termelési viszonyai, politikai helyzete, történelmi fejlődése/; - 63 l í