Székely György: A színjátéktípusok kutatásának módszeréről (Színházi tanulmányok 5., Budapest, 1961)

IV. A kontraszthatás kezdetei

161. Megmérik a sarjak hosszát és hosszasan vitatkoznak az értékéről, miközben az előadó egyre emeli az árat. Végül áruját elvéve tőle, szíjjal vagy léccel ütlegelve elkergetik,/14/ Ausztráliai avatási-szertartásokban betétként szerepel a sántító öregember, akit oposszum harapott meg és ezt komikusan adja elő./15/ Az indiai szómavásárlás nyilvánvaló módon mindenkit emlékeztet a középkori és későbbi keresztyén passiójátékok "Salbenv

erkaufer"-jére, a Medicus Hypokras-ra ós segédjére Rubin-ra./16/ Ilyen betétként lehet elkönyvelni a bethlehemes játékok humoros népi figuráit: a nagyothalló öreg pásztort, az aluszékony fiatalt stb. A "betét** - ezt majd még mint törvényszerűséget látjuk viszont a történeti tárgyalás során -, előbb-utóbb közjáték

ká. interludiummá gyarapszik és csakhamar önálló életet kezd. A kontraszthatás igényének másik következménye a "szent" vagy "komoly** játékot, szertartást követ

ő utó játék, amely vagy külön elnevezést kap /Exodium, Nach-komoedie. Postludium/, vagy elnevezés nélkül is ugyanilyen feloldó funkciót visel /a görögök szatírjátékai, a Rederijkerek műsor záró Eluohten-jel/. Nem célunk most további példákat felsorolni, illusztrálásképpen, gondoljuk, ennyi is elegendő. Mondanunk sem kell, hogy ahány híradás, ahány utazó, ahány kutató és tudós, annyi elmélet született az egyes konkrét esetek mögött rejlő rejtett vagy nyílt indítékok és mondanivalók magyarázatára. Minden bizonnyal sok igazság rejlik bennük, elsősorban azokban, amelyek e komikus figurák, ritus-clownok, rögtönző jelenetek sokszor phallikus jellegéből a különböző termékenységi rítusok világához kapcsolják őket. De mindezek a magyarázatok adósak maradnak azzal, amiért itt most, éppen ebben az összefüggésben megemlítettük ezeket a jelenségeket: hogy miért ékelődnek b

e. először csak töredékként, a teljesen más jellegű, más célkitűzésű rendezvényekbe? . 55 -