Székely György: A színjátéktípusok kutatásának módszeréről (Színházi tanulmányok 5., Budapest, 1961)

III. A vizsgálandó terület körülhatárolása

III. A VIZ8GALANDÓ TEHÜIET KÖRÜLHATÁROLÁSA Mig az eddigiek során minden törekvésünk odairányult, hogy a szük,egyoldalú szemlélet helyett szélesebb határokat szabjunk és a dramaturgiai vizsgálódás tárgyául jelöljünk meg egy egész sor olyan jelenséget, amelyet eddig ilyen szempontból nem vettek számba _ ezúttal egy másik eljárást kell lefolytatnunk, amelynek során inkább szűkíteni, kisebbre vonni igyekeznénk a kutatás határait. Nemcsak azért tesszük ezt, minthe attól a vádtól félnénk,hogy válogatás nélkül, szakmai sovinizmussal mohón be akarunk kebelezni mindent a különállóság igazolása céljából, hanem azért is

f mert magunkat is meg akarjuk kímélni a felesleges munkától, hogy olyan jelenségeket kelljen tárgyalni és rendszerezésükkel törődni, amelyek csak erőszaktétellel volnának ideszámithatók - és nem utolsó sorban azért, hogy egyik legfőbb vállalt feladatunkat, a tisztázás

t, segítsük elő ezzel a*, időben megtörténő szűkítéssel. Véleményünk szerint egyébként azért is szükség van erre a szűkítésre, mert ugyanakkor, amikor a kutatók, mint azt bebizonyítottak, meglehetősen elhanyagolták a mindenképpen színjátéknak tekinthető jelenségeket, egyrészük, főleg a foklorisztika rokonterületére betörve egy egész sor olyan jelenséget könyvelt el könnyű lelkiismerettel a színháztudomány birtokába tartozónak, amelyeket ugyan ismerni kell, de nem lehet minden további nélkül egy kalap alá venni a szigorúan véve szinjátékos jelenségekkel. De amilyen viszonylag könnyű doxgunk volt a terület kiszélesítésekor, legalább olyan nehézségek mutatkoznak ak- 45 -