Székely György: A színjátéktípusok kutatásának módszeréről (Színházi tanulmányok 5., Budapest, 1961)

II. Első következtetések és kérdések

Diderot pedig a De la Poéaie Dramatique-ban a Genre sérieux-vel. A 19. az.-i Prancisque Sarcey, a nagyhírű kritikur pedig a szinpadi műfajok összefoglalójaként emliti a "drámát" Essai d'une esthétique du théatre c. müvében. A magyarok közül Szigligeti Ede 1874-ben megjelent A dráma és válfajai cimü dramaturgiájában szélesebb képet fest, bár keretei még a régiek. A tragédia fajaikónt "őskori mondai"-t, "történeti"-t és "jelenkori"-t különböztet meg, utóbbinak alfajaként a "polgári"-t emlitve. A vígjátékokat "phantastikus"-ra és "realistikus"-ra osztja, megemlítvén, hogy "e kettőnek egybeolvadáaa" esetén "hol színmüveknek, hol regéknek, hol bohózatoknak s paródiáknak szokták nevezni" őket; külön a "realistikus"-ak szerinte "magasabb stylusu", "felsőbb", "alsóbb" vigjátékokra, valamint a "bohózat" "paródia" és "travestia" műfajaira oszlanak. Hogy ez esetben a "felsőbb" és "alsóbb" mit jelenthetett, világosan mutatja, hogy mellettük "udvai vigjátékok"-ról is szól, amelyek "királyi udvarban játszódók".Besorolatlanul beszél a posse, tragikomédia, vaudeville és dramolet műfajáról és nagy fába vágva fejszéjét, "A drámai középfajok osztályozása" feladatát vállalja. Itt elsősorban a "komoly drámák" kötik le figyelmét; idetartozónak számítja a hősi, történeti, polgári, nép és regényes tárgyú müveket, a "történetek"-et, a nézőjátékokat, színjátékokat, színmüveket és népszínműveket. "Vegyes szimüvek"-nek könyveli el azokat, amelyek "..a komoly és vig elem nagyobb mennyiségű vegyületéből állnak elő" ós külön számol be a "regény-drámák", vagyis mai nyelven dramatizálások műfajáról. Láthatjuk, hogy meghatározásainak és besorolásainak jórésze mesterséges, éppen ezért erősen vitatható a rendszer is,amelybe beépiti őket. Egyetlen erénye, hogy a kor szinpadi gyakorlatából Indul ki és igy gazdagabb képet tud mutatni, mint az orthodox dramaturgok, elméletirók jórésze. - 41 -